PROFILPELAJAR.COM

	Csorba János
	Budapest 9. polgármestere
	Hivatali idő; 1945. január 19. – május 16.
Előd	Farkas Ákos
Utód	Vas Zoltán
Született	1897. augusztus 9.; Makó
Elhunyt	1986. szeptember 11. (89 évesen); Budapest
Sírhely	Farkasréti temető
Párt	Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt
Foglalkozás	politikus; ügyvéd; polgármester;

Ez a szócikk a politikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Csorba János (egyértelműsítő lap).

Csorba János (Makó, 1897. augusztus 9. – Budapest, 1986. szeptember 11.) magyar ügyvéd, kisgazdapárti politikus, a német megszállás után Budapest első polgármestere, az 1956-os forradalom idején az újjáalakult Kisgazdapárt vezetője.

Élete a forradalomig

Szülei: Csorba István római katolikus kisbirtokos és Papós Julianna voltak.^[3] Csorba János az egyetem elvégzése után Makón volt ügyvéd. 1931-ben lépett be a Kisgazdapártba, előbb a párt makói, majd Csanád megyei elnöke lett. 1941-ben parlamenti képviselőnek választották.

1944. március 19-étől, az ország német megszállása idején Csorba részt vett az ellenállási mozgalomban, novemberben a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága alelnökének is megválasztották.

1945. január 19. és május 16. közt Budapest polgármestere volt, később (1948-ig) a Közigazgatási Bíróság elnöki posztját töltötte be, a kommunista hatalomátvétel után azonban már nem kaphatott jelentős posztot, sőt 1951. június 11-én kitelepítették, és több mint két évig Dévaványán kényszerült élni. 1953 végétől folytathatta ügyvédi praxisát.

A forradalom idején és utána

Csorba János 1956. október 30. és november 4. közt, a szovjet hadsereg bevonulásáig a Kisgazdapárt ideiglenes intéző bizottságának tagja volt, korabeli újságjelentés szerint a bizottság elnöke. 1970-ben ment nyugdíjba.

Politikai nézetei a forradalom alatt

Csorba támogatta Nagy Imre miniszterelnök intézkedéseit és terveit a Varsói Szerződés felmondásáról, az ország semlegességének kinyilvánításáról és az ENSZ-hez benyújtott panaszról a szovjet beavatkozás ellen.

Az újjáalakított Kisgazdapárt vezetőjeként azonban jóval távolabbra ment követeléseiben, mint azok, akik Nagy Imrétől a kommunista rezsim megreformálását várták. Azokkal értett egyet, akik a forradalom folytatását és új, tiszta emberekből álló kormány felállítását kívánták, akik nem vettek részt az előző tíz év politikájában, amely az országot romlásba döntötte.

"Nagy Imrének nem szabad késlekednie és a legsürgősebben életre kell hívnia egy olyan koalíciós kormányt, amely megfelel az ország belső politikai viszonyainak. Minden késlekedés súlyos felelősséggel jár," – idézte Csorbát 1956. november 3-án a Magyar Nemzet.

Korábban, november 1-jén az Igazság című lapban Csorba pontosabban fogalmazta meg követeléseit: új koalíciós kormányt kívánt az 1945-ös pártarányok alapján, új alkotmányt, az Elnöki Tanács megszüntetését és a köztársaság visszaállítását (az államforma ekkor népköztársaság volt). [1]

Magyarul

A Közigazgatási Bíróság mint alkotmányvédő bíróság. A Közigazgatási Bíróság elnökének elnöki székfoglalója; Officina, Bp., 1945
Mit dolgozik a közigazgatási bíróság; Hernádi, Bp., 1948

Jegyzetek

↑ ^a ^b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC02469/02873.htm, Csorba János, 2017. október 9.
↑ PIM-névtér-azonosító. (Hozzáférés: 2020. június 8.)
↑ Születése bejegyezve Makó állami akv. 781/1897. folyószám alatt.

Források

Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
Pinki István: Magyar Front és ellenállás (Bp., 1970);
Források Budapest múltjából (1945-1950) (Bp., 1972, 1973);
A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946 (Bp., 1975).