Constantin Carathéodory
Életrajzi adatok
Született	1873. szeptember 13. Német Birodalom, Berlin
Elhunyt	1950. február 2. (76 évesen) Nyugat-Németország, München
Sírhely	müncheni Waldfriedhof
Ismeretes mint	matematikus egyetemi oktató
Nemzetiség	görög
Szülei	Despina Petrokokkhina Stephanos Karatheodoris, 'Karatodori Pasha'
Iskolái	Göttingeni Egyetem Berlini Műszaki Egyetem Humboldt Egyetem
Iskolái
Felsőoktatási intézmény	Humboldt Egyetem Georg-August Egyetem Göttingen
Pályafutása
Szakterület	matematika
Tudományos fokozat	egyetemi tanár
Hatással voltak rá	Hermann Minkowski
Constantin Carathéodory aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Constantin Carathéodory témájú médiaállományokat.

Constantin Carathéodory (görögül: Κωνσταντίνος Καραθεοδωρή; Berlin, 1873. szeptember 13. – München, 1950. február 2.) görög matematikus, aki tudományos tevékenységének nagy részét Németországban végezte. Nagyban hozzájárult a valós analízis, a variációszámítás, valamint a mértékelmélet fejlődéséhez. Jelentős eredményeket ért el a konform reprezentációk terén is, ezenkívül a termodinamika axiomatikus megalapozásában is nagy szerepe volt.

Görög szülők gyermekeként született Berlinben, majd Belgiumban nőtt fel, édesapja az Oszmán Birodalom nagyköveteként dolgozott Belgiumban, Szentpétervárott és Berlinben. Már gyermekként jól beszélt görögül és franciául, majd a Belgiumban töltött idő alatt a német nyelvet is teljesen elsajátította. Később angolul, olaszul és törökül is megtanult.

Matematikai tehetsége már a középiskola alatt megmutatkozott, azonban először katonai mérnöknek tanult, így került Egyiptomba, ahol 1900-ig az aszjúti-gát építésén dolgozott. Amikor a munkálatok szüneteltek (esetleges áradások miatt), akkor a magával vitt könyveket, Jordan és más matematikusok műveit tanulmányozta.

Matematikai tanulmányait a Humboldt Egyetemen kezdte, majd a Göttingeni Egyetemen fejezte be, később itt doktorált és habilitált. 1913 és 1919 között a Göttingeni Egyetem professzora, ahol Felix Klein utódja volt. 1919-ben a Porosz Tudományos Akadémia tagjává választották. 1920-tól 1924-ig Görögországban oktatott, ahol megalapította a Szmirnai Jón Egyetemet, amely azonban a város leégése miatt sosem fogadhatott diákokat. 1924-ben Németországba visszatérve a müncheni egyetem professzora volt, itt dolgozott 1938-as nyugdíjba vonulásáig. Ezután haláláig a Bajor Tudományos Akadémiának dolgozott.

Németországban jó viszonyt ápolt Minkowskival, Hilberttel, Kleinnal, Einsteinnel, Schwarzcal, valamint Fejér Lipóttal.

A valós analízisben közönséges differenciálegyenletek bizonyos feltételek mellett való megoldhatóságát bizonyította, a mértékelméletben pedig megalkotta a Carathéodory-féle kiterjesztési tételt, amely a modern mértékelmélet alapjának tekinthető. Később elméletét Boole-halmazokra is kiterjesztette. Nevéhez fűződik a máig megoldatlan Carathéodory-sejtés, miszerint minden zárt konvex felületnek van két umbilikus pontja. Ezeken kívül a termodinamika, variációszámítás és komplex analízis terén elért eredményei is jelentősek.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Constantin Carathéodory című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• The New Encyclopædia Britannica, 15, 2 (angol nyelven), USA: The University of Chicago, Encyclopædia Britannica, Inc., 842. o. (1992). ISBN 0-85229-553-7 
• J. J. O’Connor; E. F. Robertson: Constantin Carathéodory (angol nyelven) (html). Biographies (mathshistory.st-andrews.ac.uk/Biographies). School of Mathematics and Statistics, University of St Andrews, Scotland. (Hozzáférés: 2020. március 31.)

• tudosnaptar.kfki.hu