Bascelli, Brecciarola, Buonconsiglio-Fontanella, Carabba, Cerratina, Chieti Scalo, Colle dell'ara, Colle Marcone, Crocifisso, De Laurentis Vallelunga, Filippone, Fonte Cruciani, Iachini, La Torre, Madonna del Freddo, Madonna della Vittoria, Madonna delle Piane, San Martino, San Salvatore, Santa Filomena, Selvaiezzi, Tricalle, Vacrone Cascini, Vacrone Colle San Paolo, Vacrone Villa Cisterna, Vallepara, Villa Obletter, Villa Reale.
Theate Marrucinorum néven Chieti volt egykoron a marrucinusok fő települése. Sztrabón szerint árkádiai görög telepesek alapították Tegeate néven. Miután a rómaiak legyőzték őket, a marrucinusok fő szövetségeseikké váltak. A polgárháborúk után municipiumi rangot kapott. A birodalom idején lakossága kb. 60 000 fő volt. A Nyugatrómai Birodalom bukása után előbb a vizigótok majd a herulok pusztították el. A longobárd időkben külön gastaldus állt az élén, majd miután Pipin seregei feldúlták, a Beneventói Hercegség része lett. A normann uralom idején jelentős politikai és gazdasági szerepre tett szert, s ezt a következő századokban is sikerült megtartania. Virágkorát a 17. században, az ellenreformáció idején élte. Az 1656-os pestisjárvány jelentősen megtizedelte lakosságát. 1806-ban a Nápolyi Királyságot uralmuk alatt tartó franciák erődvárossá alakították át. A második világháború során elkerülte a bombatámadásokat, hiszen Rómához hasonlóan nyitott városként számos menekültet fogadott be.
Politika
A város hagyományosan jobboldali vezetésű. A város polgármesterét 1945 és 1993 között közvetve, a város képviselőtestülete választotta meg. Ekkor a városnak végig kereszténydemokrata polgármesterei voltak.
1993 óta közvetlenül választják meg a polgármestereket Olaszországban:
A székesegyházat 1069-ben I. Attone püspök építette újjá. Az eredeti katedrálisból mindössze a román stílusú kripta maradt fenn. A 14. században alakították át gótikus stílusban, ekkor bővítették ki harangtornyát. A 17-18. században, sorozatos földrengések miatt részlegesen újjáépítették barokk stílusban. A katedrális és a környező épületek alatt számos az i. e. 1 századból származó romot találtak, többek között egy víztartály maradványait.
Sacro Monte dei Morti-oratórium
San Francesco al Corso-templom - 1239-ben alapították. Homlokzata barokk stílusú.
.svg)
