Carlo Rubbia

Carlo Rubbia
Született1934. március 31. (90 éves)[1][2][3][4]
Gorizia[1]
Állampolgárságaolasz
Foglalkozása
Tisztsége
  • Director General of CERN (1989–1993, CERN)
  • Senatore a vita (2013. augusztus 30. – nincs)
Iskolái
Kitüntetései
  • a Lengyel Köztársasági Érdemrend parancsnoki keresztje
  • honorary doctor of the Pontifical Catholic University of Chile
  • honorary doctorate from the Pontifical Catholic University of Peru
  • Royal Society Bakerian Medal
  • fizikai Nobel-díj (1984)[5][6]
  • Foreign Member of the Royal Society (1984. június 28.)[7]
  • Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja (1984. november 22.)[8][9]
  • Bakerian Lecture (1985)
  • a francia Becsületrend tisztje (1989)[9]
  • Dirac Medal for the Advancement of Physics (1989)[10]
  • honorary doctor of the China University of Mining and Technology (2011)[11]
A Wikimédia Commons tartalmaz Carlo Rubbia témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Carlo Rubbia

Carlo Rubbia (Gorizia, 1934. március 31. –) Nobel-díjas olasz fizikus.

Élete

Rubbia Olaszország Friuli-Venezia Giulia régiójában, a szlovén határ közelében fekvő Goriziában született. A középiskola elvégzése után a pisai Scuola Normale fizika karán tanult, ahol diplomáját a kozmikus sugárzással kapcsolatban szerezte meg. 1958-ban az Amerikai Egyesült Államokba ment, hogy szélesítse tudását, és megismerkedjen a részecskegyorsítókkal.

1960 körül visszatért Európába az újonnan alapított CERN-be, ahol a gyenge kölcsönhatás szerkezetét vizsgáló kísérleteken dolgozott. 1970-ben a Harvard Egyetem professzora volt, de továbbra is rendszeresen utazott a CERN-be. 1976-ban javasolta, hogy a CERN-beli szuper proton szinkrotront alakítsák át úgy, hogy benne protont lehessen ütköztetni antiprotonnal ugyanabban a gyorsítógyűrűben, emellett elkészítették a világ első antiproton üzemét. Az ütköztető 1981-ben kezdett el működni, és 1983 januárjában bejelentették, hogy sikerült gyenge kölcsönhatást közvetítő W-bozont sikerült létrehozni és megfigyelni a szuper protonszinkrotron mellett épült UA1 detektorban. Pár hónappal később a nehezebben megfigyelhető Z-bozont is megfigyelték.

A következő évben, 1984-ben Rubbia és Simon van der Meer megosztva megkapta a fizikai Nobel-díjat.

Rubbia tovább dolgozott az UA1-en és a Harvardon 1989-ig. Ekkor elfogadta a CERN főigazgatói posztját, melyet 1993-ig töltött be.

Carlo Rubbia jelenleg az olasz Paviai Egyetem professzora, és az ENEA (az biztonságos erőművek olasz intézete) elnöke. 2013. augusztus 30-án Giorgio Napolitano olasz köztársasági elnök örökös szenátorrá nevezte ki.

Jegyzetek

  1. ↑ a b Carlo Rubbia – Facts (angol nyelven). (Hozzáférés: 2013. december 3.)
  2. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ The Nobel Prize in Physics 1984 (angol nyelven). (Hozzáférés: 2013. december 3.)
  6. ↑ https://www.nobelprize.org/nobel_prizes/about/amounts/
  7. ↑ List of Royal Society Fellows 1660-2007. Royal Society
  8. ↑ Dettaglio decorato (olasz nyelven). Presidency of the Italian Republic. (Hozzáférés: 2013. november 16.)
  9. ↑ a b Carlo Rubbia (angol nyelven). Pontifical Academy of Sciences. (Hozzáférés: 2013. november 16.)
  10. ↑ http://www.science.unsw.edu.au/alumni/dirac-lecture-series, https://web.archive.org/web/20180322130304/http://www.science.unsw.edu.au/alumni/dirac-lecture-series
  11. ↑ kínai, http://www.moe.gov.cn/s78/A22/xwb_left/moe_829/201802/t20180228_328136.html, Ministry of Education of the People's Republic of China, 2019. április 11.

Források