Ez a szócikk a nyelvészről szól. Hasonló címmel lásd még: Carl Arendt (egyértelműsítő lap).

Carl Arendt
Életrajzi adatok
Született	1838. december 1. Berlin, Porosz Királyság
Elhunyt	1902. január 29. (63 évesen) Berlin, Német Birodalom
Ismeretes mint	sinológus
Gyermekek	Fritz Arendt
Iskolái
Felsőoktatási intézmény	Frigyes Vilmos Egyetem, Berlin
Pályafutása
Szakterület	nyelvészet, sinológia, orientalisztika
Kutatási terület	kínai nyelv, magyar nyelv
Munkahelyek
Frigyes Vilmos Egyetem	docens
Jelentős munkái	Darstellung einiger interessanter Eigenthümlichkeiten der ungarischen Sprache. I. Die Vermeidung von Relativsätzen und passivischen Constructionen, 1865 Darstellung einiger interessanter Eigenthümlichkeiten der ungarischen Sprache. II. Eine merkwürdige Art der Zusammensetzung, 1866
Hatással volt	Simonyi Zsigmond Szepesy Gyula Pais Dezső
A Wikimédia Commons tartalmaz Carl Arendt témájú médiaállományokat.

Carl Arendt (Berlin, 1838. december 1. – Berlin, 1902. január 29.) német nyelvész, sinológus, orientalista, diplomata. A magyar nyelvet is behatóan tanulmányozta, és a magyar nyelvészeti műveivel nagy hatást gyakorolt a hazai leíró nyelvtudományra.

Carl Arendt 1838. december 1-jén született Berlinben. 1856-tól 1859-ig a berlini Frigyes Vilmos Egyetemen nyelvészetet tanult. 1865-ben Pekingben kínai tolmácsnak tanult. 1866-ban Tiencsinben a porosz konzulátust vezette ideiglenesen. 1868-ban Poroszország pekingi nagykövetségén tolmácsként dolgozott. 1869-től 1873-ig a tiencsini konzulátus megbízott vezetője lett. 1874-től 1887-ig a Német Birodalom pekingi nagykövetségén tolmácsolt.

1887-től 1902-ben bekövetkezett haláláig docensként a Frigyes Vilmos Egyetemen kínai nyelvészetet tanított az újonnan létrehozott keleti nyelvek szemináriuma keretében.

Fia, Fritz Arendt (1888–1915) szintén nyelvész lett, és klasszika-filológiával foglalkozott.

Arendt az 1865-ös tanulmányában az istenadta, az 1866-os cikkében pedig a magvaszakadt típusú szerkezetekkel foglalkozott, melyeket még 1864-ben, a Kínába való elutazása előtt írt, de a figyelmét elsősorban a szintaktikailag még önálló, nem szóösszetétellé vált alakokra fordította, mint az egy Cicero írta könyv, mégis inkább a szóösszetételeket, mint pl. az istenadta, vették át tőle. Arendt a példáit Petőfi és Arany verseiből, valamint a Pesti Naplóból merítette, továbbá Szvorényi József 1861-es nyelvtanát^[1] használta fel, de Arendt szerint ige és nem igenév van az istenadta típusú szerkezetben.^[2]

Simonyi Zsigmond viszont 1875-ös cikkében vitába szállt Arendttel,^[3] és Szvorényival értett egyet. Szepesy Gyula az 1939-es doktori disszertációjában élesen bírálta Arendtet,^[4] viszont Arendt álláspontját vette át Pais Dezső az 1965-ös cikkében.^[5]

• Merklinghaus, Peter: Professor Carl Arendt gestorben. In: Ostasiatische Studien. Mittheilungen des Seminars für Orientalische Sprachen zu Berlin 1, 1902.

Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Carl Arendt (nyelvész) témában.

• Arendt, Carl. „Darstellung einiger interessanter Eigenthümlichkeiten der ungarischen Sprache. I. Die Vermeidung von Relativsätzen und passivischen Constructionen” (német nyelven). Zeitschrift für Völkerpsychologie und Sprachwissenschaft, Berlin 1865 (3), 216–224. o, Kiadó: Ferdinand Dümmler’s Verlagbuchshandlung. Harrwitz und Goßmann. (Hozzáférés: 2015. március 27.) 
• Arendt, Carl. „Darstellung einiger interessanter Eigenthümlichkeiten der ungarischen Sprache. II. Eine merkwürdige Art der Zusammensetzung” (német nyelven). Zeitschrift für Völkerpsychologie und Sprachwissenschaft, Berlin 1866 (4), 77–81. o, Kiadó: Ferdinand Dümmler’s Verlagbuchshandlung. Harrwitz und Goßmann. (Hozzáférés: 2015. március 27.) 
• Arendt, Carl. „Nachträgliche bemerkungen zu der Abhandlung über das Ungarische” (német nyelven). Zeitschrift für Völkerpsychologie und Sprachwissenschaft, Berlin 1866 (4), 82–85. o, Kiadó: Ferdinand Dümmler’s Verlagbuchshandlung. Harrwitz und Goßmann. (Hozzáférés: 2015. március 27.)