Első írásos említése a 9. századból származik, amikor területén felépült a San Pietro ad Oratorium-apátság. A középkor során az Acquaviva nápolyi nemesi család birtoka volt, majd az Anjou királyoké lett. 1386-ban itt született Kapisztrán Szent János. Önállóságát 1806-ban nyerte el, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust.