A létrehozott Új Hadsereg egyik tábornoka lett, és Feng Kuo-csang(Feng Guozhang) halála után átvette a Cseli-klikk(Zhili-klikk) vezetését. Az 1918-as választások alkalmával Tuan Csi-zsuj(Duan Qirui) neki ígérte az alelnöki pozíciót, azonban az betöltetlen maradt, miután a Nemzetgyűlés többsége szétszéledt, megfosztva ezzel a szervezetet határozatképességétől. Cao úgy érezte, hogy Tuan(Duan) becsapta, ezért miután 1919. május 4-én kezdetét vette a később május negyedike mozgalom néven elhíresült mozgalom, Cao megsemmisítette az Anhuj-klikk(Anhui-klikk) hadseregét, és Tuan(Duan) menekülni volt kénytelen.[2]
Cao hírhedt módon került az elnöki székbe: nyíltan megvesztegette a Nemzetgyűlés tagjait,[3] fejenként 5000 ezüst dollárt adva nekik. Ez az esemény jelentősen csorbította a pekingi kormányzat és nemzetgyűlés tekintélyét. Utóbbinak még arra sem volt elég tagja, hogy az alkotmány alapján választásokat írjon ki. Minden rivális frakció ellene fordult, a Cseli-klikket(Zhili-klikket) pedig állandó belviszályok sújtották. Kapcsolata fő protezsáltjával, Vu Pej-fuval(Wu Peifuval) megromlott, és pletykák kaptak szárnya a hadúri klikk széthullásával kapcsolatban. Ez azonban nem következett be, főleg a Fengtian-klikk elleni második háborúnak köszönhetően.
Első elnöki intézkedése az 1923-as alkotmány életbe léptetése volt. A korábbi alkotmány újra törvényi szintre emelése volt ez, habár paragrafusait teljesen figyelmen kívül hagyták elnöklésének ideje alatt. 1924. október 23-án, a Csang Co-lin(Zhang Zuolin) elleni háború idején saját tábornoka, Feng Jü-hsziang(Feng Yuxiang) árulta el. Csapataival a pekingi puccs során palotaforradalmat hajtott végre, és előbb börtönbe záratta Caót, majd lemondásra kényszerítette őt.[3][4] Testvére, Cao Rui, öngyilkosságot követett el, miközben házi őrizet alatt volt. Két évvel később, 1925-ben szabadon engedték, egy Vu Pej-funak(Wu Peifunak) szóló jóindulatú gesztusként. Ezután Cao hazatért Tiencsinbe(Tianjinbe), és itt élt a politikától visszavonulva, egészen 1938. májust 15-én bekövetkező haláláig.
I. Jermasov: Szun Jat-szen, ford. Dr. Perényi József, Kossuth Könyvkiadó, 1969
Polonyi Péter: Kína története, 1994, Maecenas kiadó, Bp, ISBN 9638469331
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Cao Kun című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
„An Inauguration”, Time, 1923. október 22.. [2008. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. augusztus 10.)