Területének legmagasabb pontja a 985 méterrel a tengerszint fölé emelkedő Rocacorbai-csúcs.[4]
Turizmus, látnivalók
Szent Vince-templom: Bár már 822-ben is említették, a háromhajós templom ma is látható legrégebbi részei (a déli fal egy része és a szentélyek) a 11. századból származnak. A 16. században átépítették, ekkor változtatták meg főhomlokzatát a mai kinézetére, rózsaablakkal és reneszánsz stílusú kapuval, valamint ekkor épült a harangtorony is.[5]
Szent Lőrinc-templom: Egyhajós, 12. századi templom, köríves záródású szentéllyel, amelynek külsején fogazott fríz húzódik. Nyugat felé néző homlokzatának legszembetűnőbb eleme a kapu, amelynek félkör alakú boltívét két faragott fejezetű oszlop tartja. Egy 15. századi földrengés károkat okozott az épületben, ezért később több fázisban, egészen a 18. századig elhúzódóan átépítették: többek között oldalkápolnákat és tornyot is építettek hozzá.[5]
Rocacorbai vár: Első írásos említése 1130-ból származik.[6]
Szent János-templomrom: Bár 1200 előttről nem ismert írásos említése, stílusa alapján valószínűleg a 11. századból vagy a 12. század elejéről származhat. Egyhajós, félköríves szentélyzáródású épület, amely a déli oldalhoz később hozzáépített sekrestyétől eltekintve őrzi eredeti szerkezetét. Főhomlokzatát a 16. és a 17. század során átalakították. Félköríves ívű kapuja felett egy kicsi, kereszt alakú ablak nyílik. Tornya négyszögletű alaprajzú, sisakja gúla alakú. A templomot a 19. század vége óta nem használják.[7]
Népesség
A község népessége az elmúlt években az alábbi módon változott:
A község területének legrégebbi (a korai és a középső őskőkorszakból származó) régészeti leleteit 1982-ben fedezték fel a központtól nyugatra. A késői újkőkorszakból százmarik a montbói dolmen, amelynek környékét az egész bronzkorban, sőt, utána az i. e. 8. századig temetkezési helynek használták. 1965 és 1972 között ibérikus és római stílusú kerámiák darabjait is megtalálták a község mai területén. A mai települések ősei a 9–11. században jöttek létre, és 1000 körül végül templomok köré szerveződtek: Biert több önálló települése például betagozódott a már 968-ban is létező Szent Márton plébániába. Ennél is régebbi (822-ből származó) írásos említése van a caneti Szent Vince-plébániának, míg a montcali Szent Cecíliáé 1057-ből, az adri Szent Lőrincé 1078-ból, montbói Szent Jánosé pedig 1200-ból származik (bár az itteni templom ennél régebben áll már). A feudalizáció során a Gironai egyházmegye befolyása érvényesült a területen, ami több vitát is szült, például 1195-ben a gironai székesegyház Bonet nevű papja és Montcal Bernat de Santa Cecilia nevű polgármestere között a plébániatemplom raktározott árpájával kapcsolatban. A környék másik nagy feudális uradalma az 1065-ben már megemlített rocacorbai vár köré szerveződött. A középkorban intenzív mezőgazdasági termelés folyt a caneti és az adri sík területeken, valamint Montcal környékén.[4]