Bókay Zoltán

Bókay Zoltán
SzületettBókay Zoltán Károly Lajos
1885. szeptember 9.[1]
Budapest[2]
Elhunyt1955. április 1. (69 évesen)
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
HázastársaVarga Irma Jozefa
(h. 1920–1929)
Bydeskuthy Terézia Laura
(h. 1930–1955)
SzüleiBókay Árpád
Foglalkozásagyermekgyógyász
Tisztségeegyetemi tanár
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1908, orvostudomány)
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (Falsírboltok jobb: 490)[3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Bókay Zoltán témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Bókay Zoltán (Budapest, 1885. szeptember 9. – Budapest, Ferencváros, 1955. április 1.)[4] gyermekgyógyász, egyetemi tanár.

Családja

Apai nagyapja Bókai János (1822–1884) orvos, gyermekgyógyász; anyai nagyapja Herrich Károly (1818–1888) vízépítő mérnök, miniszteri tanácsos. Szülei Bókay Árpád (1856–1919) orvos, belgyógyász, farmakológus és Herrich Szidónia (1863–1946). Első felesége Varga Irma volt, akit 1920. május 4-én vett nőül. Második házastársa Bydeskuty Terézia volt, akivel 1930-ban kötött házasságot Budapesten.

Életútja

A Budapesti Tudományegyetemen szerezte orvosi diplomáját 1908-ban, valamint Berlinben és Párizsban is képezte magát. 1907-től gyakornok volt a kórbonctani intézetben, később ugyanott tanársegéd. 1909-től a Stefánia-gyermekkórházban dolgozott, 1916-tól magántanár volt, majd 1918-ban az egyetemi gyermekklinika munkatársa lett. Az első világháború alatt negyven hónapos frontszolgálatot teljesített, mint ezredorvosfőnök, a délnémet hadsereg higiénikusa, 1914 és 1917 között egy mozgó tábori kórház parancsnoka volt, majd az Isonzó-hadsereg egyik maláriaállomásának vezetője, 1917–18-ban pedig a budapesti honvéd helyőrségi kórház laboratóriumának orvosa. 1926-ban egyetemi címzetes rendkívüli tanár, 1930 és 1947 között a debreceni egyetemen nyilvános rendes tanár, valamint a gyermekklinika vezetője. 1951-től egészen haláláig a budapesti IX. kerületi Poliklinikán mint főorvos teljesített szolgálatot. A meningitis tuberculosa liquor-diagnosztikájával foglalkozott. Az agyhártyagyulladások megkülönböztető kórisméjével kapcsolatos dolgozatai magyarul és idegen nyelven is napvilágot láttak. Halálát koszorúér-elzáródás okozta.

Főbb művei

  • A gyermekorvoslás tankönyve (Bókay Jánossal és Flesch Árminnal, Budapest, 1912; 4., bővített kiadás: 1925)
  • A veleszületett szívbajok monographiája esetek kapcsán (Budapest, 1913)
  • A gyermekkori pyelocystitisek kezelése autovaccinával. (Budapest, 1925)
  • Alkalimegoszlás csecsemők vérserumában. (Magyar Orvosi Archívum, 1927)
  • A csecsemőkori bronchopneumonia therapiájának mai állása. (Orvosképzés, 1929)
  • A gyermekkori tuberculosisról. (Orvosképzés, 1930)
  • Vesegyulladások cukortherapiájáról. Kostyál Lászlóval. – A gyermekkori pyelocystitisek pathológiája és therápiája. (Orvosképzés, 1933)
  • A vérzéses vesegyulladások gyógykezelése. (Orvosok és Gyógyszerészek Lapja, 1936)
  • Az extraanthaema szerepe a chorea minor gyógykezelésében. (Orvosképzés, 1936)
  • A gyermekkori vesegyulladások és azok kezelése. (Orvosképzés, 1937)
  • A varicella és herpes zoster összefüggéséről: erythema subitum. (Gyógyászat, 1938)
  • A csecsemőhalandóság elleni küzdelem Magyarországon. (Debreceni Szemle, 1939)
  • A kifáradás szerepe a táplálkozási zavarok létrejöttében. (Debrecen, 1940)
  • Gyermekklinikai előadások. B. Z. előadásai alapján összeáll. Szűcs Sándor. (Debrecen, 1943)
  • A kisgyermekek mesterséges táplálása a mai viszonyok között, tekintettel a tehéntejhiányra. (Egészség, 1943)
  • A gyermekkori tetanus therapiája. (Budapest, 1943)
Sírfelirata a Bókai/Bókay család sírboltján a Fiumei Úti Sírkertben

Jegyzetek

Források