Szülővárosában, Nagyváradon tanult a gimnázium végéig. 1908-tól az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly tanítványa volt. 1911-ben kapta meg rajztanári diplomáját. Még ebben az évben együtt dolgozott Szabó Lajossal és Velten ArmanddalSzolnokon. 1913-ban Ferenczy Károly hívására Nagybányára utazott. Az itt töltött idő meghatározta későbbi munkásságát. 1922-ben lett először rendes tanár. Korábban tanársegédként dolgozott itt a Győri Királyi Katolikus Tanítóképzőben. 1942-ben kinevezték a székesfehérvári és a szombathelyi tankerület felügyelőjének. Nyaranta Alsókubinban festett Szabó Lajos vendégeként. 1914-től volt kiállító művész. 1957-ben volt az utolsó kiállítása a budapesti Ernst Múzeumban és a győri Kioszk épületében.
Festészete
Kompozícióinak témáit a természetben, a hétköznapi eseményekben kereste. Zsánerképein előszeretettel ábrázolta piaci árusok, falusi emberek mindennapi munkáját. A legjobb arckép festők közé tartozott. Műveit leginkább gazdag színhasználat jellemezte. Rézkarcait, vízfestményeit is elismerte a kritika.
1929-ben a Győri Képző- és Iparművészeti Társulat 10 éves fennállásának évfordulójára rendezett kiállításon szerepelt 16 olajfestménnyel és egy rézkarccal.
1957-ben volt az utolsó kiállítása a budapesti Ernst Múzeumban és a győri Kioszk épületében.
Források
Békéssy Leo. Kieselbach Galéria és Aukciósház. [2016. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 23.)
