Debrecenben nevelkedett. Gimnáziumi tanulmányai után a müncheni Staatschule für Angewandte Kunst diákjaként a korszak híres porcelánművésze Adalbert Niemeyer tanítványa lett. Iskolatársa volt Kovács Margit, akivel életre szóló barátságot kötött. A Deutscher Werkbund bölcsőjének számító München a formai egyszerűség, a praktikusság, és esztétikum egységét hirdető szellemiséget oltott Báthory Júliába, mely egész későbbi munkásságát meghatározta. A húszas évek végén a dessaui Bauhaust látogatja, majd Drezdába utazik, ahol Wilhelm von Eiff, Bruno Mauder, és Anton Peter Witt révén az üvegcsiszolás művészetével ismerkedik meg. Németországi tanulmányai végeztével művészi munkásságát teljes egészében az üvegművészet felé fordítja.
A szecessziótól kezdve az autonóm üvegművészek zöme más művészi területről „nyergel át” az üveg médiumára ekkor. Még legismertebb kortársai is így tesznek: Maurice Marinot festőként debütál Henri Matisse szalonjában, melynek 1932-től Báthory Júlia is tagja lesz, René Lalique pedig ötvösként kezdi karrierjét. Báthory Júlia ezen fölül – a műalkotás folyamatát teljes egészében kézben tartva – saját maga által tervezett formáiba, maga csiszolja bele egyedi „üvegreliefjeit”.
Párizs: 1930–1940
Báthory Júlia 1930 végén Párizsba költözik, és megérkezése után 2 évvel már a Matisse alapította Salon d’Automne kiállítója. 1933-ban alapítja meg a La Girouette Stúdiót, mely ekkor a nagynevű Printemps, La Crémmaiere, Cartier és Christofle áruházakkal kereskedik. Személyes jóbarátja, André Kertész, az aki művei tárgyfotóit készíti. Kezdetben vele tart Kovács Margit is, többször látja vendégül Radnóti Miklóst és feleségét. Műveit Párizs városa és a Louvre is megvásárolta. 1937-re elér szakmai sikereinek csúcsára, az 1937-es párizsi világkiállítás elismerő oklevelét kapja, műveit nagy sikerrel állítja ki a magyar pavilonban is.
A francia közönség nagy szeretettel fogadta, és elismerő kritikák sorát kapta. 1937-ben A. Rivir így ír: „… örvendünk a tehetségnek, amit Báthory Júliában köszönthetünk, és aki különleges technikák tudója. Óriási pannókat alkot, ahol a csiszolt rajz reliefként jelenik meg: titka mindmáig megfejthetetlen. … az ember csodálkozik, vajon nem platina vagy arany-e mégis. Mint látjuk, amit tesz különleges művészi irányzat, … eredetisége, főleg hogy egy képviselője van, igen ritka.”
Technológiai újításai
A különleges technikák alatt Báthory Júlia az üveg megmunkálását forradalmasító egyéni technológiai szabadalmait értette. Az üvegcsiszolást olyan egyéni módon, szobrászi szemlélettel alkalmazta, hogy a francia kritika nem iparművészként (artiste decorateur), hanem üvegszobrászként (sculpteur en verre) említi. Műveit nem csiszolt üvegekként (graveur), hanem üvegreliefekként említi (reliefs du verre).
Báthory Júlia másik szabadalma a homokfúvás ipari technológiájának a művészi üvegmegmunkálás területébe emelése jelentette. Vele párhuzamosan végzett kísérletek mellett a mai napig az ő általa kikísérletezett módszeren alapszik az üveg plasztikus, réteges és részletgazdag megmunkálása ezzel a technikával.
1940-ben kényszerült hazatérni, mikor Franciaországban internálás fenyegette az ellenséges államok polgárai. A párizsi magyar kolónia feloszlott. A harmincas években Báthory Júlia, André Kertész fotóművésszel egy házat bérelt, és tárgyfotóit is ő készítette. A kolónia tagja volt ekkor a Café Cluny törzsközönsége: Brassai, Rozsda, Csáky József, Gusztáv Miklós, Huszár Imre. Ezen közösség révén látogatott Párizsba Radnóti Miklós és József Attila is. A világszerte szétszéledő kolónia tagjai közül Báthory Júlia a hazatérés mellett döntött, és stúdióját, munkáit, gépeit a háború alatt hazamenekítette.
Hazatérés Magyarországra
Magyarországon ekkor még nem volt üvegművészeti képzés, az „üveges” szakma is csak 1922-ben nyert polgárjogot. 1920 után csak 7 üveggyár volt Magyarországon, melyek nagy része ipari üveget gyártott igen silány minőségben. A háború során stúdiója, amit akkor a Budafoki útra menekített egy egykori kerékpárüzletbe, jórészt megsemmisült. Az ostrom alatt és után többször ki is rabolták. Báthory Júlia 1949-re elkészítette a főiskolai és egyetemi szintű iparművészképzés programját, ami ekkor nem valósulhatott meg. 1953 és 1970 között a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban kifejlesztett egy olyan műhelyt és oktatási központot, mely Európában is ismert volt. Geoffrey Beard Báthory Júlia művészetpedagógiai munkásságát Harvey Litterton és Dominick Labino, az amerikai Toledói Egyetem üveg-intézetének alapítói, Stigh Lindbergh, a stockholmi Konstfackskolan professzora, Samuel J. Herman, a londoni Royal College of Art tanára és René Rubichek neve mellett említi.
1959-ben házasságot kötött Szilágyi János festőművésszel, s onnantól ő nevelte a művész három gyermekét. Szilágyi András később tanítványa, majd maga is üvegművész lett, később ő gondozta a Művésznő örökségét. Báthory Júlia a hetvenes-nyolcvanas években hallgatott, pontosabban hallgattak róla. Visszavonultsága ellenére terveket készített, munkásságát rendszerezte. Visszatérésének első állomása az 1992-es életmű-kiállítás volt. Ekkor választotta rendes tagjává a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, nyerte el a Pro Arte Vitraria kitüntetést, és a Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Ékesített Csillagrendjét. Élete utolsó éveiben is aktív maradt, terveket, rajzokat készített, elveszett művei újrakivitelezésében működött közre. 2000. május 3-án hunyt el. Az az évben elnyert Magyar Örökség díjat már nem tudta személyesen átvenni. Halála után néhány hónappal nyitotta meg kapuit a Báthory Júlia Üveggyűjtemény, fia, Szilágyi András és menye, Kovács Júlia üvegművészek áldozatos munkájának köszönhetően, akik mai napig ápolják örökségét.
Fontosabb díjak, kiállítások
1927 a müncheni Staatschule für Angewandte Kunst kiállítása Monzában, elismerő oklevél
A Salon d'Autumnról: Art e Décoration, 1930/2 p177-194, 1932/2 p 353-364, 1933/2, 1938/ p214-222, p230-232, p235, p250, p254, p256
Arwas, Victor: Glass: Art Noveau to Art Deco, Yale University Press, London – New York, 1977
Bachet, Roger:T.S.F. et Décoration – Un probléme d'esthétique, Plaisir de France, 1937 november
Beard, Geoffrey: International Modern Glass, Barrie & Jenkins, 1976, London
Brinhammer, Yvonne – Tise, Suzanne: French Decorative Art 1900-1942, Flammarion, 1990, Paris
Bruckhardt, Lucius: The Werkbund: Studies in the History and Ideology of the Deutscher Werkbund, Design Council, London, 1980
Campbell, Joan: The German Werkbund: The Politics of Reform in Applied Arts, Princeton University Press, 1978
Drescher Károly – Rudák István – Száder Rudolf: Szakmai alapismeretek üvegesek részére, Építésügyi Tájékoztató Központ, 1981, Budapest
Duncan, Alastair: Art Deco, Thames & Hudson, 1995, London
Falus János: Báthory Júlia, Magyar Iparművészet, 2000/3 p14-17
Gurmai Mihály dr.: Az üvegművészet technikái, Tankönyvkiadó – MIF, 1980, Budapest
Hallóssy István: A párizsi világkiállítás magyar pavilonjának sikermérlege, Budapest, 1937
Hoffman, Josef – Wagenfeld, Wilhelm: Glas-kunst der Moderne, Klinkhardt & Biermann, 1992, München
ifj Richter Aladár: Báthory Júlia, Magyar Iparművészet, 1937/ p42-43, p48-49, p157-162
kat.: Exposition 1937 Paris, Paris, 1937
Kovács Anikó – Szilágyi András: Interjú Báthory Júliával, Széchenyi István Irodalmi és Művészeti Akadémia, magnóval rögzített, utólag legépelt anyag iksz.: MA-52-1/94
Le Corbusier: L’Art Décoratif d’aujord’hui, 1925, Párizs
Lengyel Ferenc: Az 1939 évi New York-i világkiállítás és a gyorsközlekedési úthálózat fejlődése, Budapest, 1939
Lhote, R.: Au Salon d'Automne – Julia de Bathory, Glaces et Verres, 1937
Lotz, Wilhelm: Exposition der Deutscher Werkbund á Paris, Die Form, 1930/5.
Magyar Iparművészet, 1941/ p133-138, p145
Melegati, Luca: Az üveg, Officina Nova, 1995, Budapest
Mihalik Sándor: Az első Magyar Országos Iparművészeti Tárlat, Magyar Iparművészet
Muller, Joseph-Émile – Elgar, Frank: Modern Painting, Eyre Meuthen, 1980, London
nn.: A kassai Országos iparművészeti tárlat krónikája, Magyar Iparművészet, 1942-44/1943/ p61-63, p67, p103, p112-114
nn.: A New York-i világkiállítás magyar pavilonja, Magyar Iparművészet, 1939/ p154, p157-164
nn.: Az 1940-es Egyházművészeti kiállítás mérlege, Magyar Iparművészet, 1941/ p29-30, p33, Dr Ruzicska Ilona: „Művészet az iparban” Az iparművészeti Társulat karácsonyi tárlata
nn.: Az Orsz. Magy. Iparművészeti Társulat nyári tárlatának mérlege, Magyar Iparművészet, 1931/ p133,141
nn.: Beszámoló a Brüsszeli világkiállításról, Magyar Építőművészet, 1958/2 p47-51 , 1959/1-2
nn.: Egy Debreceni származású magyar hölgy nagy sikere az országos iparművészeti kiállításon Hajdúföld, 1929. július 17.
nn.: Magyarország az 1937 évi világkiállításon, Budapest, 1937
nn.: Salon d’Automne, L’Illustration, 1937/4 p 354-368, 1934/2 p433-451, 1935/1 p126 1936/2 p456-467 1937/2 p360-378
Passarge, Walter: Deutsche Werkkunst der Gegenwart, Im Rembrandt Verlag, 1934, Berlin
Pasurek, Gustav E.: Gläser der Empire und Biedermeierzeit, 1925, Lipcse
R.M.U.: Les expositions des Décorateurs, Beux-Arts: Le Journal des Arts, 1937 XII.24.
Rivir, A.: L'Orvfévrerie, La renesaince, 1937/2
Sághelyi Lajos, dr.: A magyar üvegesipar története, Budapesti Üvegesek Ipartestülete, 1938, Budapest
Szablya János: A VII. Triennálé, Magyar Iparművészet, 1940/ p43-47, p51, p91-94
Szilágyi András: Báthory Júlia, 2000, Báthory Júlia Üveggyűjtemény, ISBN 963-0091666
Tasnádiné Marik Klára: A síküveg felhasználása belső térben, Építőanyag, XIX, évf. 1967/7 p245-249
Varga Vera: Báthory Júlia – Párizs Budapest, az Iparművészeti Múzeum katalógusa, 1992
Varga Vera: Báthory Júlia, Magyar Iparművészet, 1993/1 p46-50
Varga Vera: Báthory Júlia, Új Művészet, 1991/12 p26-30
Vávra, J.R.: Das Glas und die Jahrtausende, Artia, 1954, Prága
Wettergen, Erik: The Modern Decorative Arts of Sweden, Malmö Museum – American-Scandinavian Foundation, 1926, Malmö – New York
Woodham, Johnathan M.: Twentieth Century Design, Oxford History of Art, Oxford University Press, 1997, Oxford
