A Budapest-Dunapart teherpályaudvar, olykor MÁV Budapest Dunaparti teherpályaudvara gyakran csak Dunaparti teherpályaudvar egy mára már megszűnt budapesti pályaudvar volt.
Története
Budapest vasúthálózatának jelentős része a 19. század második felében épült ki. Ebben az időszakban merült fel az igény a mai Soroksári út térségében egy nagy teherpályaudvar létesítésére. A komplexumot 1880 és 1883 között (más források szerint 1879-ben)[1] építették a Boráros tér - Soroksári út - Körvasút - Duna által határolt területen. A Duna bal partján a függőleges partfal 1882-1884 között épült.[2][3][4] (A Petőfi híd ekkor még nem létezett, 1930-1937 között tartott a kivitelezése.) Fontos volt abból szempontból is, hogy segítette a környező ipar kibontakozását, számos üzem vasúton keresztüli kiszolgálását vezetését tette lehetővé. A Soroksári út mentén öt nagy gőzmalom, három vágóhíd, kettő nagy szalámigyár, és számos vegyiüzem sorakozott egymás mellett. A működésükhöz elengedhetetlen volt a nyersanyag-szállítási igények kielégítése. Iparvágány szolgálta ki az ugyancsak az 1880-as években épült hatalmas gabonaraktárat, az úgynevezett Elevátor-házat,[5] és a Fővámház udvarán lévő Budapest-Fővámház teherpályaudvart[6] is. Az 1900-as évek első évtizedében évente mintegy 110 ezer vagonnyi áru fordult meg itt, nagyjából 9 millió mázsát megmozgatva.[1]
A pályaudvar a fénykorát az első világháború idejéig (1914–1918) élte, ezt követően a visszaszoruló malomipar következtében kezdte elveszteni a jelentőségét. Az 1930-as években elbontották a Budapest-Fővámház teherpályaudvarhoz és a Nagyvásárcsarnokhoz tartozó iparvágányt. Ennek ellenére évi forgalma több, mint 300 000 tonna volt. A második világháborúban a pályaudvar raktárainak nagy része elpusztult, és az Elevátor-ház is kiégett. (Később elbontották.)[5]
Az 1950-es években a csepeli HÉV vágányainak kiépülése miatt csökkent a pályaudvar területe. Ennek ellenére a létesítmény a rendszerváltásig megszakítás nélkül üzemelt tovább. Az 1990-es évekre erősen leromlott az állapota. Megszüntetése az 1995-re tervezett Bécs-Budapest világkiállítás kapcsán merült fel. A pályaudvar 1992 júliusától kiürítették, majd ősszel nekiláttak az elbontásának is. November közepén a terület átadásra került az Expo számára. A világkiállítás végül nem valósult meg Budapesten. A területen később a Millenniumi városközpont épült ki számos lakó- és irodaházzal, több kulturális létesítménnyel.[5] A felszámolt teherpályaudvar déli részén 2002-ben átadták a Nemzeti Színházat, majd 2005-ben pedig a Művészetek Palotáját.[7]
Az 1992-ben felszámolt teherpályaudvart a Ferencvárosi pályaudvarral és a Soroksári út vasútállomással összekötő két vontatóvágány maradványait 2001-2006 között a Csepeli HÉV üzemi menetek számára használta. 2003-2005 között pedig a Nemzeti Színház közönségét szállító különvonatok közlekedtek rajtuk. 2006-ban a Kvassay Jenő út szélesítése és a Könyves Kálmán körútig történő kiépítése miatt a két vágányt végleg elbontották.[8]
Részei
A pályaudvaron a következő objektumokat építették ki:[1]
a raktározásra, áruszállításra 17, egyenként 100 méter hosszú, 15 méter széles raktárépület
a szabad tárolásra két nagy nyílt rakodó
a vágányok mentén pedig külön szabad rakodóhelyek
az átmeneti forgalom számára hat faraktár
gőzenergiával működő daruk
egy hivatali épület
több lakóépület
egy lokomotívszín 4 mozdony számára
egy nagy és több kisebb fordítókorong
egy széntározó
több kisebb melléképület
Iparvágányok a pályaudvarról
Az állomás északi részén feküdt az Elevátor-ház nevű gabonaraktár. Az épületet 1948-ban elbontották. (1930-as fénykép)Ezen az 1930-as térképen a készítők külön jelölték a pályaudvar területét
