A budai nyúlfarkfüves dolomitsziklagyep (Seslerietum sadlerianae Soó ex Zólyomi, 1936) olyan, edafikus sziklagyep, amely kizárólag a budai nyúlfarkfű (Sesleria sadleriana) elterjedési területén (a Dunakanyartól a Budai-hegységig) fordul elő. Kizárólag a tölgyes zónában, 200–660 m magasan nő — általában az északias, ritkábban - 500 méter felett - a délre néző lejtőkön. Endemikus, jégkori reliktum jellegű asszociáció, amely kizárólag dolomiton fordul elő. Talaja váztalaj, illetve rendzina.

Amint ezt a társulás neve is mutatja, uralkodó faja a budai nyúlfarkfű, ami az északra néző oldalakon sűrű, zárt gyepben nő, a délnek forduló lejtőkön viszont kiritkul; állományába viszonylag kevés más faj elegyedik, főleg:

• deres csenkesz (Festuca pallens),
• lappangó sás (Carex humilis) és
• magyar rozsnok (Bromus pannonicus).

Más dolomit sziklagyepekkel közösek a további kísérő fajok:

• korongpár (Biscutella laevigata) — magashegységi jellegű,
• kövér daravirág (Draba lasiocarpa),
• keserű pacsirtafű (Polygala amara),
• hegyi hagyma (Allium montanum),
• sziklai perje (Poa badensis),
• szürke napvirág (Helianthemum canum).

A szárazgyepek fajai:

• dolomit kutyatej (Euphorbia segueriana subsp. minor),
• naprózsa (Fumana procumbens),
• homoki ibolya (Viola rupestris),
• osztrák pozdor (Scorzonera austriaca).

Az erdős sztyepp fajai:

• budai imola (Centaurea sadleriana),
• ágas homokliliom (Anthericum ramosum),
• sárga len (Linum flavum),
• leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)
• hangyabogáncs (Jurinea mollis),
• magyar aszat (Cirsium pannonicum).

Erdei és réti fajok:

• lenlevelű zsellérke (Thesium linophyllon),
• rezgőpázsit (Briza media),
• réti margitvirág (Leucanthemum vulgare).

Az erdőkkel határos szegélyein megjelenik benne néhány ritka orchideafaj is:

• gérbics (Limodorum abortivum),
• vitézvirág (Anacamptis pyramidalis).

• Borhidi Attila, 2003: Magyarország növénytársulásai