Ez a szócikk a építőmérnökről szól. Hasonló címmel lásd még: Borsos József (egyértelműsítő lap).

Borsos József Zoltán
Született	1901. január 6. Sátoraljaújhely
Elhunyt	1981. július 5. (80 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	építőmérnök, egyetemi tanár
Iskolái	Magyar Királyi József Műegyetem (–1924)
Kitüntetései	Hild János-díj (1971) Alpár Ignác-díj (1974) Reitter Ferenc-díj (1979)
Sírhelye	Farkasréti temető (32/2-1-99)
A Wikimédia Commons tartalmaz Borsos József Zoltán témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szentgróthi Borsos József Zoltán (Sátoraljaújhely, 1901. január 6. – Budapest, 1981. július 5.) építőmérnök, urbanista, egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora.

A Borsos családból származik, amely III. Ferdinánd magyar királytól 1646. október 1-én Zala vármegyében kapott címeres nemeslevelet. Ősei előbb Erdőhorvátiba, majd Királyhelmecre, később Nagygéresre költöztek, ahol dédapja, Borsos Péter (Nagygéres, 1806. december 5. – Nagygéres, 1895. december 23.) 1842–ben igazolta a család nemességét. A család nemességét és szentgróthi előnevét 1938-ban a Belügyminisztérium is igazolta.

Nagyapja, Borsos György (Nagygéres, 1839. február 13. – Nagygéres, 1898. szeptember 14.) gazdatiszt. Édesapja Borsos József Kálmán (Makkoshotyka, 1875. november 13. – Budapest, 1965. szeptember 2.) a Szolnoki Királyi Ügyészség elnöke, édesanyja nemes Sarkadi Nagy Ilona Eszter (Sárospatak, 1882. február 13. – Budapest, 1963. szeptember 24.). Szülei 1900. április 21-én Sárospatakon kötöttek házasságot.

• Testvére – Béla Sándor, művészettörténész, építészmérnök (Beregszász, 1913. július 31. – Budapest, 1991. október 7.) felesége: pilisi Neÿ Katalin (Besztercebánya, 1915. június 12. – Budapest, 2011. január 11.). Házasságkötésük időpontja: 1946. szeptember 19., Budapest)

Első feleségét, Szécsi Illés zsidó földbirtokos és gyáros és Varsányi Irén színésznő lányát, Szécsi Terézia Irént (Budapest, 1907. szeptember 28.^[1] – Budapest, 1971. május 20.)^[2] Budapesten 1931. szeptember 8-án^[3] vette el. Házasságából született gyermekük Borsos István Pál Illés (Bp. 1936. július 4. – Bp. 2013. október 7.). A házasságot 1957-ben felbontották.

Második felesége dr. Irányi Lujza, könyvtáros (Kecskemét, 1922. március 2. – Budapest, 2017. október 30.). Házasságkötésük időpontja: 1957. július 25., Budapest. Házasságukból született két fiúgyermekük: Borsos Béla (1958. augusztus 18. -) és Borsos Balázs (1961. március 14. -).

Az elemi iskolát és a középiskolát is Beregszászon végezte, a Beregszászi Állami Főgimnáziumban érettségizett 1919-ben. Tanulmányait a Királyi József Műegyetemen folytatta, ahol 1924-ben általános mérnöki oklevelet szerzett. 1960-ban előbb doktori, majd kandidátusi fokozatot szerzett.

Egyetemi tanulmányait követően egy éven át a Királyi József Műegyetem Alkalmazott Szilárdságtani Tanszékén dolgozott Czakó Adolf, majd hasonló munkakört töltött be 1927 és 1931 között II. sz. Hídépítési Tanszéken Mihailich Győző kisegítő tanársegédeként. Eközben a főváros szolgálatába állt, ahol mérnöki feladatokat látott el. Kezdetben mérnökként (1924–1936), később főmérnökként dolgozott (1936–1945), majd 1945. július 1-jétől műszaki főtanácsossá léptették elő, 1946. december 14-én a fővárosi közgyűlés tanácsnokká választotta meg. 1946 és 1948 között a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagja volt.

Nevéhez fűződik a Fővárosi Csatornázási Művek és a Fővárosi Mélyépítési Beruházási Vállalat megszervezése, utóbbinak 1950-től 1952-ig alapító vezérigazgatója volt, majd az ebből átszervezett Beruházási Igazgatóság főmérnökeként irányította a főváros beruházási tevékenységének műszaki ügyeit 1953. január 1. és 1954. szeptember 14. között. A Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának szaktanácsadója 1955 és 1956 között.

1954. szeptember 15-én a Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem egyetemi tanárává nevezték ki, ahol a Városgazdasági Tanszéket vezette 1960-ig. 1957 és 1959 között rektorhelyettes volt. Nyugalomba vonulásáig, 1971-ig a Budapesti Műszaki Egyetem Út- és Vasútépítési Tanszékének, majd I. sz. Vízépítési, illetve Vízgazdálkodási Tanszékének egyetemi tanára.

• Közreműködött többek között mélyépítési tervező mérnökként és építésvezetőként a ferencvárosi helyi kikötő építésében 1925 és 1928 között, a csepeli gabonatárház megépítésében.
• 1936-tól tervezte és ellenőrizte a Várhegy nyugati lejtőjén a hegycsúszás elleni védőmunkálatokat, illetve a keleti lejtő sziklabiztosítási munkálatait.
• 1937-től a Budapest híd-és mélyépítési munkáinak egyik irányítója.
• 1940 és 1942 között a ferihegyi gyorsforgalmi út hídjai megépítésében vett részt.
• A II. világháború utáni években részt vett a károk helyreállítási munkáinak megszervezésében, vezette a főváros szikla- és barlangóvóhelyeinek építkezéseit. Újjászervezte Budapest árvízvédelmét és egyik irányítója volt a Budapest Duna-hídjai roncskiemelési és újjáépítési munkáinak, illetve részt vett a hídfők tervezésében és építésében.
• 1947-ben érdemeket szerzett a Margit híd kiszélesítésében.
• Közreműködött 1946 és 1950 között a Kossuth híd feljárója megépítésében, Szent Gellért tér átépítésekor, illetve a Kálvin tér, Nyugati tér, Széchenyi tér és a hozzájuk kapcsolódó utak átépítésében.
• Árpád híd pesti és budai feljárói, a Váci út átépítése, Dózsa György úti aluljáró (1950–1951).
• Irányította többek között a Fővám téri villamosvasúti aluljáró beruházását és a Boráros tér átépítését, a Műcsarnok újjáépítése, a Erkel Színház átépítése (1951–1953).

1947-től a Független Kisgazdapárt, valamint a Magyar–Szovjet Baráti Társaság, 1948-tól a Magyar Szabadságharcos Szövetség tagja.

Borsos József Zoltán munkájának elismertségét jelzi, hogy tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Településtudományi Állandó Bizottságának, valamint hogy elnöke volt az Építőipari Tudományos Egyesület Városgazdasági Szakosztályának.

• 1947-ben a Margit híd újjáépítésében szerzett érdemeiért köztársasági elnöki elismerésben részesült.
• Hild János-díj (1971)
• Alpár Ignác-díj (1974)
• Reitter Ferenc-díj (1979)
• 1986-ban szülővárosában, Sátoraljaújhelyen a város fennállása 725. évfordulóján sétányt neveztek el róla, ahol emléktábláját is felavatták.

1981. július 5-én Budapesten hunyt el. Sírja a Farkasréti temetőben található.

• Közúti alagút építése Rotterdamban a Maas folyó alatt (Magyar Mérnök Egyesület Közlönye, 1939)
• A budapesti kikötők fejlesztése (Városi Szemle, 1946)
• A városi utak néhány műszaki problémája (Bp., 1954)
• Települések útjai. 1–2. (Bp., 1955)
• Védelem a vizek kártevése ellen lakott területen (Bp., 1956)
• A városgazdaság tudományának alapvető kérdései (Az ÉKME tudományos ülésszakának előadásai. 1955, Bp., 1957)
• A város- és községgazdálkodási mérnökök képzésének megindítása az Építési és Közlekedési Műszaki Egyetemen (Mélyépítéstudományi Közlemények, 1957)
• Települések útügyeinek gazdasági szemlélete (ÉKME Tudományos Közleményei, 1958)
• A városgazdaság fogalma és helye a településtudományban (Építésügyi Szemle, 1959)
• Települések vízellátásának gazdaságossága (Építéstudományi Közlemények, 1959)
• A városgazdálkodás lényege és feladatai (Bp., 1960)
• A városgazdasági tervezés módszertana. Kand. értek. (Bp., 1960)
• A városrendezés gazdasági kérdései (Bp., 1960)
• Mérnöki kézikönyv 4. Többekkel (Bp., 1961)
• A települések mérnöki létesítményei (Bp., 1961)
• Városgazdaságtan. Egy. jegyz. (Bp., 1961; 6. kiad. 1964)
• Vidéki városaink. Szerk. (Bp., 1961)
• Kommunális vállalatok szervezése és tervezése (Bp., 1962)
• A városépítés mérnöki vonatkozásai. Szakmérnöki jegyz. (Bp., 1962)
• Kommunális vállalatok tevékenységének műszaki- gazdasági elemzése (Bp., 1963)
• Közművezetékek elhelyezése (ÉKME Tudományos Közleményei, 1963)
• A városgazdaság szakágazatai (Bp., 1963; 4. kiad. 1965)
• Fejezetek a városgazdasági tervezés köréből (Bp., 1963)
• A városok üzemeltetése (Bp., 1963)
• Kommunális vállalatok szervezése és tervezése (Bp., 1964)
• Települések vízgazdálkodási üzemeinek kapcsolata a település és az ipar fejlesztésével (Vízügyi Közlemények, 1964)
• Vízellátás és csatornázás (Bp., 1965; Salamin Pállal 2. kiad. Bp., 1967)
• A városrendezés gazdasági kérdései (Bp., 1966)
• Mélyépítési ismeretek 1–2. Egy. jegyz. (Bp., 1966; 2. kiad. 1970)
• Közművek, közüzemek (Bp., 1967)
• Kommunális üzemek tevékenységének műszaki-gazdasági elemzése (Bp., 1968)
• Építőmérnöki ismeretek. 2. Gyulai Gézával (Bp., 1969)
• Településegészségügyi üzemek technológiája (Bp., 1969)
• A városfejlesztés gazdasági kérdései (Bp., 1976)

• Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1000–1990. – Borsos József (1901-1981)
• Borsos József (1901–1981) életrajza a Névpont oldalán