Apjának köszönhetően korán elkezdett foglalkozni a zenével. Stílusát már korán befolyásolta Harvey Mason és Joe Morello, akiket Herbie Hancock és Dave Brubeck lemezein hallott. Édesapja hobbizenekarának a dobfelszerelése rendelkezésére állt, Hancock Chameleon és Brubeck Take Five című számával hatéves korában vették fel egy zeneiskolába, Nesztor Ivánhoz. Nála tizenkét éves koráig tanult, majd 1992-től 1996-ig Szanyi Jánostól vett órákat, de leginkább autodidakta önképzéssel fejlődött. Szanyival a későbbiekben is konzultált, bár saját állítása szerint a zenékből tanult a legtöbbet.
1998-ban, húszéves korában jelent meg első lemeze 17 címmel, amely arra utal, hogy tizenhét éves korában kezdte ehhez az albumához írni a számait. 2001 márciusában megalapította első zenekarát, a thrash-metal-pop-funk-jazz-rock-ot játszó European Mantra-t, amely 2008-ban feloszlott,[1] majd 2010 februárjában újra összeállt.
2009-ben elkészült egy 58 perces portréfilm Borlai-ról Páratlan ritmusok címen Simonyi Balázs rendezésében, amely 2003-tól követi nyomon a dobos pályafutását egészen 2009-ig. A filmet január 27-én este kilenc órakor mutatták be a budapesti Bem Moziban, melyben zenészek, családtagok és Borlai is nyilatkozik.[3]Augusztus 5-én Borlai bejelentette a fórumán, hogy másnap feljátssza a dobtémákat a következő, M.M.M. című szólólemezéhez,[4][5] amely végül 2010. február 21-én jelent meg.[6]
Kétszer választották az év dobosának és két életműdíjjal is díjazták, továbbá két aranylemezét produceri tevékenységei miatt kapta. 2001-ben az Arany Dobverő-díjat, illetve 2004-ben az Artisjus „előadóművészi jutalom a kortárs magyar zeneművek bemutatása terén kifejtett kiemelkedő tevékenységért” díjat vette át.[7]
Borlai Gergő két fajta, saját dobverővel rendelkezik, amelyből az egyik „Light” névre hallgat. A Big Stick nevű magyar cégnél készítették el, és a nevéből adódóan ez a dobverő könnyű, vékony, a feje jazz-esebb.[9] Szabadidejében biciklizni szokott, vagy az interneten megjelenő új zenék után keres.[10]