Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
A bolygó olyan jelentősebb tömegű égitest, amely egy csillag vagy egy csillagmaradvány körül kering, elegendően nagy tömegű ahhoz, hogy kialakuljon a hidrosztatikai egyensúlyt tükröző közel gömb alak, viszont nem lehet elég nagy tömegű ahhoz, hogy belsejében meginduljon a magfúzió és ezáltal saját fénye legyen[* 1], valamint tisztára söpörte a pályáját övező térséget. A csillagászok már találtak bolygókat más csillagok körül is. Ezek az exobolygók.
Nem tudni pontosan, hogyan keletkeznek a bolygók. A jelenlegi elképzelés az, hogy egy csillagköd szétesésekor születnek. A csillagköd anyagának egy része, az összesűrűsödés miatt annak közepén protocsillaggá válik, a többi része pedig hatalmas por és gázfelhőként kering körülötte. Ez utóbbit hívjuk protoplanetáris korongnak. A porhalmaz egy része egyes helyeken a térben összesűrűsödik, és a tömegvonzás hatására gömbbé formálódik. Miután egy születő bolygó átlép egy bizonyos méretet (kb. a Hold átmérőjét), olyan nagy lesz a vonzáskörzete, hogy egyre több porrészecskét vonz magához, és egyre gyorsabban gyarapítja saját anyagát.
A kisebb anyagcsomók (ha sok van belőlük), a központi gravitációs pont körül keringve egymásnak ütköznek és összetapadhatnak, ezáltal nagyobb anyagcsomók jönnek létre, amik végső soron bolygókká alakulhatnak.
A Nap, a bolygók és a Pluto méretének aránya egymáshoz képest
Naprendszerünkben a jelenleg elfogadott definíciók alapján nyolc bolygót ismerünk. 2006. augusztus 24-éig a Pluto is bolygónak számított. Ekkor adták meg a bolygó új definícióját és hozták létre a törpebolygó kategóriát, melybe további négy égitestet sorolunk. A bolygók körül lehetnek kisebb kísérőobjektumok, ezeket holdaknak nevezzük.
Feltehetően először az ókori csillagászok fedezték fel az egyébként csillagnak látszó, apró fényeket, amelyek észrevehetően mozognak a csillagokhoz képest. Az ókorigörögök hívták ezeket vándorló, bolyongó csillagoknak, és tulajdonképpen minden olyan égitestet, ami nem csillag, bolygónak tekintettek. A kor fejlettebb civilizációi egységesen hittek benne, hogy a Föld a Világegyetem középpontjában áll és az égitestek, a „bolygók” és csillagok körülötte keringenek.
Az ősi civilizációk csak az öt szabad szemmel látható bolygót ismerték, melyeket isteneikről neveztek el. A bolygók létezésének elmélete folyamatosan fejlődött a történelem során. Az ókori vándorló csillagok elképzelésből idővel a modern kor Föld-szerű égitestje lett. A téma kibővült a Naprendszeren kívüli bolygókkal is. A bolygó mint égitest meghatározása rengeteg tudományos kérdést vetett fel. A 19. század végén összesen tizennyolc bolygót tartottak számon a Naprendszerben.[3]
Az ókorban a következő égitesteket tekintették bolygónak, ebben a sorrendben:
Egyes nyelvekben a hét napjainak elnevezése az istenek nevéből származik, és így társultak az egyes égitestekkel.
A spanyol nyelvben például a hétfő (lunes) a Hold(Luna) napja, a kedd (martes) a Mars(Marte) napja, a szerda (miércoles) a Merkúr(Mercurio) napja, a csütörtök (jueves) a Jupiter(Júpiter) napja, a péntek (viernes) pedig a Vénusz(Venus) napja. De pl. az angol Sunday és Monday elnevezésben is visszaköszön a Sun (Nap) és a Moon (Hold) szó, akárcsak a német Sonntag (die Sonne – Nap) és Montag (der Mond – Hold) elnevezésben. A közhiedelemmel ellentétben a Friday és Freitag nem a free ill. frei szavakra vezethető vissza, hanem Freya germán isten nevére, akit szintén egy égitesttel társítottak.
A különböző bolygók holdjainak neve mitológiai személyektől származik, kivétel az Uránusz "mellékbolygóinak" neve, melyek klasszikus színházi darabok szereplőit idézik. A Naprendszer további kisebb elemei különböző források által kapták nevüket: mitológiai alakokról (Pluto, Sedna, Eris, Varuna és Ceres), felfedezőikről (mint például a Halley-üstökös) vagy a felfedezésükkel kapcsolatos alfanumerikus kódokból.
A bolygók fontosabb jellemzői
Az alábbi táblázatban a Nap és a bolygók néhány adata szerepel a Föld megfelelő adatával összehasonlítva.
↑A Naprendszer legnagyobb bolygói (gázóriások) tartalmaznak ugyan hidrogént a fúzióhoz, de nem elegendően nagy hőmérsékleten. Elektromágneses sugárzásuk hullámhossza magasabb, mint a fényé; sugárzásuk tehát a hősugárzás tartományába esik. Másrészt, energiatöbbletük nem a fúzióból származik, hanem a bolygó térfogatának csökkenéséből (kollapszus)
Johann Dorschner: A bolygók – a Föld testvérei?; ford. Nagy Imre; Gondolat, Budapest, 1980 (Gondolat zsebkönyvek)
Bérczi Szaniszló: Kristályoktól bolygótestekig; Akadémiai, Budapest, 1991
Joachim Herrmann: És ez melyik csillag? Csillagok és bolygók felfedezése és megfigyelése. Csillagképek lexikonával; ford. Bognár Viktória; Sziget, Budapest, 2003
Csillagászat. Képes atlasz. Felfedezőúton csillagok és bolygók között; szöveg Adriana Rigutti, csillagtérk. Bernardo Mannucci, ford. Horváth Sándor; Napraforgó, Budapest, 2006
Robin Scagell: Az éjszakai égbolt atlasza. A Hold, a bolygók, a csillagok és a mélység-objektumok; ford. Sipos Nikoletta; Alexandra, Pécs, 2007
Geoffrey Cornelius–Paul Devereux: A csillagok és a bolygók nyelve. Képes útmutató az égbolt misztériumaihoz; ford. Vekerdy János; Saxum, Budapest, 2011
Andrew Cohen–Brian Cox: A bolygók élete. Naprendszerünk bolygóiról; ford. Both Előd; Akkord, Budapest, 2023
