A Boldogasszony Iskolanővérek (korábbi magyar nevén: Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek, angolul:School Sisters of Notre Dame (SSND), németül: Arme Schulschwestern von Unserer Lieben Frau, latinul: Congregatio Pauperum Sororum Scholasticarum Dominae Nostrae) egy Boldog Gerhardinger Mária Terézia által 1833-ban, Münchenben alapított pápai jogú katolikus női szerzetesrend, melynek hivatása az oktatás-nevelés.
A rend magyarországi tartománya 2011-ben vette fel a Boldogasszony Iskolanővérek nevet.[1]
Története
A rend 1833-ban kapott hivatalos engedélyt a működésre. Első szerzetesiskolájuk Neunburg vorm Waldban nyílt meg. A kongregáció a felvilágosodás utáni évtizedekben jött létre Bajorországban. Innen terjedt el Európában, az Amerikai Egyesült Államokban, majd szinte az egész világon. Alapítójuk halálakor, 1879. május 9-én, a kongregáció 300 házában csaknem 2500 nővér szolgálta-nevelte a szegény gyermekeket.
Minden letelepüléskor ugyanaz a cél vezette Terézia anyát: „Az óvodák, népiskolák és internátusok átvételével elsősorban buzgó édesanyákat akarok nevelni; főként az alsó és középső társadalmi rétegekből, akik az előkelő intézményekbe nem juthatnak be, s ezért mindeddig nélkülözték az igazi keresztény nevelést.”
Az iskolanővérek jelenleg 30 országban működnek Európában, Ázsiában, Észak- és Dél-Amerikában, Afrikában és Óceániában.[2]
Az Iskolanővérek Kongregációja 1994-ben bekerült az ENSZ-be mint nem kormányzati képviselettel rendelkező szervezet (NGO).[3]
A magyar tartomány története
Magyarországon 1858-tól működnek az Iskolanővérek.[4] Csajághy Sándor temesvári püspök kérésére ekkor hat nővér települt át Münchenből, hogy iskolát nyisson. A főleg német nyelvű vidéken szívesen fogadták őket. Terézia anya is szívén viselte ezt az alapítást, hatszor is ellátogatott Magyarországra.
Temesvárott a belvárosban nyílt meg az anyaház. Eleinte a háromosztályos elemi iskolában tanítottak növendékeket. Bajorországból az idők folyamán több mint száz nővér érkezett Magyarországra. 1922-ben 31 intézményben már 13 000 lányt neveltek. A kongregáció eredeti szellemének megfelelően elsősorban falvakban nyitottak elemi iskolákat, de nagy iskolakomplexumot hoztak létre Temesváron kívül Kolozsvárott, Szegeden és Debrecenben is. A városi iskolákban magasabb képzési formákat is bevezettek: ipariskolát, gimnáziumot, tanítóképzőt nyitottak.
Az első világháború után magyar területen a 32 házból 10 maradt. A második világháború végére a tartomány már újra 23 házban működött. 1948-ban intézményeiket, két év múlva pedig házaikat is át kellett adniuk az államnak. Az 1950-es megállapodás értelmében az Iskolanővérek két iskolában folytathatták a gimnazista leányok oktatását és nevelését: Debrecenben és Budapesten.
1989 után a közösségen kívül élő nővéreknek lehetőségük nyílott arra, hogy visszatérjenek a közösségbe. Újra indult az iskolanővérek által vezetett oktatás Szegeden és Makón.
1994 óta a Szerbiában élő 14 nővér, akik korábban a Jugoszláv Tartományhoz tartoztak, a Magyar Tartományba integrálódtak.
Az iskolanővérek meg vannak győződve arról, hogy a neveléssel, az ember alakításával megváltoztatható a társadalom, jobbá tehető a világ, s ehhez elsősorban jó édesanyákra van szükség.
Az Annuario Pontificio 1000-nél több pápai jogú női szerzetesrendet és kongregációt tart nyilván. Közülük itt csak a legrégebbiek, legnépesebbek, illetve a Magyarországon működő irányzatok szerepelnek, amelyekhez majdnem minden esetben több, jogilag önálló szerzetesi intézmény is tartozik.
