Bizmut-trioxid
Bizmut-trioxid
Az bizmut-trioxid kristályszerkezete
IUPAC-név	Bizmut-trioxid Bizmut(III)-oxid
Más nevek	Bizmit (ásvány)
Kémiai azonosítók
CAS-szám	1304-76-3
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	Bi2O3
Moláris tömeg	465,96 g/molBi=89,70%, O=10,30%
Megjelenés	sárga kristályok vagy por
Sűrűség	8,90 g/cm³, szilárd
Olvadáspont	817°C [1]
Forráspont	1890°C
Oldhatóság (vízben)	oldhatatlan
Oldhatóság	savakban oldódik
Kristályszerkezet
Kristályszerkezet	monoklin P21/c tércsoport
Koordinációs geometria	pszeudo-oktaéderes
Veszélyek
EU osztályozás	nincsenek veszélyességi szimbólumok[2]
NFPA 704	0 1 0
R mondatok	(nincs)[2]
S mondatok	(nincs)[2]
Lobbanáspont	nem gyúlékony
LD50	5000 mg/kg (patkány, szájon át)[2]
Rokon vegyületek
Azonos kation	Bizmut-nitrát
Azonos anion	Arzén-trioxid Antimon-trioxid
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A bizmut oxigénnel két vegyületet alkot, úgymint a Bi₂O₃ összetételű bizmut-trioxidot és a Bi₂O₅ összetételű bizmut-pentoxidot.

A bizmut-trioxid (Bi₂O₃) sárga por alakjában keletkezik, ha a fém bizmutot levegőben vagy még inkább oxigénben magas hőmérsékletre hevítjük. Előállítható azonban a bizmut-hidroxid (Bi(OH)₃) vagy akár a bizmut-nitrát (Bi(NO₃)₃) hevítéssel való elbontása útján is.

A bizmut-trioxid 820 °C-on olvad, és hevítéskor megbarnul. Jellegzetes tulajdonsága, hogy a platinát megtámadja, ezért nem tanácsos bizmutvegyületeket platinaedényben hevíteni. A bizmut-trioxid vízben nem oldódik. Minthogy azonban savak bizmutsók képződése közben könnyen oldják, gyenge bázisnak tekinthető. Nem amfoter jellegű és még erős bázisok sem oldják.

A bizmut-oxidot ólom(II)-oxiddal együtt nagy törésmutatójú üvegek előállítására használják.

• Lengyel Béla, Proszt János, Szarvas Pál: Általános és szervetlen kémia, 1959