A bikfalvi református templom a Bodzai-hegyek lábánál, Barcaság és Háromszék határán elterülő falu fölött lévő magaslaton emelkedik. Az erődített műemléktemplom, egyike Székelyföld legszebb templomainak. Románia műemlékeinek jegyzékében a CV-II-a-A-13148 sorszámon szerepel.
A templom története
Az egyházközséget először az 1332. évi pápai tizedjegyzékben említették.
1477-ben Bykfalva, 1508-ban Bikfalva néven szerepelt a korabeli dokumentumokban.
Egyházi források szerint a bikfalvi református tornyos templomvár 1450-1501 között épült. A román-kori templom hajóját és szentélyét még a 15. században lebontották és gótikus stílusban átalakították.
A tornyát 1768-ban megmagasították és íves-tornácos sisakkal látták el.
A régi gótikus templom helyébe 1863-ban újat építettek, a templom lőréses várfala és védőtornya megmaradt.
Harangját Johannes Neidel szász mester öntötte 1640-ben. Orgonáját a kézdivásárhelyi Kolonits István készítette 1861-ben.
A templomot 1889-ben és 1901-ben javították.
1939-ben Debreczeni László tervei alapján a torony új sisakot kapott, akkor készült el a téglafalba foglalt tornácív is. A második világháború idején a torony felső része megsemmisült, amelyet 1945-ben eredeti formájában állítottak vissza.
A templom leírása
Az egykori bikfalvi erődített műemléktemplom szentély-hajó-torony térrendszerű épület volt, amelyből ma részben a torony őrzi eredeti formáját.
Az 1863-ban újjáépített templom nyugati homlokzata előtt gúlasisakos, középkori eredetű torony áll. A templom nyeregtetővel fedett. Az északi oldalon két félköríves, a déli oldalán négy félköríves ablak kapott helyet, ugyancsak a déli oldalon van a portikuszos bejárat.
Hajója síkmennyezetes, az orgonakarzat félköríves árkádon nyugszik. Berendezéséből említésre méltó kehely alakú kő szószéke.
„O REX GLORIE JESV CRISTIE VENI CVM PACE IO HANNES NEIDEL BRAS(OVIEN...)”
„Bikfalui. Az Istennek Dicziretire CZINÚTATVK EZ HARANGOT 1640.M.V.”
A cinterem bejárata a toronytól délnyugati irányba egy faragott faoszlopok által tartott tetőzet alatt nyílik.
A templom tornya
A templomvár látványos részét a megyében is egyedülálló 20 méter magas tornya képezi. Az ajtóküszöbtől számított 13 méter magasságig a torony falai a 15. században épültek.
A terméskőből felrakott oldalfalainak vastagsága 1,50 méter. A földszinti rész késő gótikus belső tere terjedelmes. Fiókos dongaboltozatát kettősen hornyolt terrakotta bordák hálózata díszíti.
A kiszélesedő torony alsó részét két méter magasságig nem borítja vakolat. A nyugati oldalon, a délnyugati sarokhoz közel néhány kövön 17. század végi évszámos-monogramos vésett felirat olvasható.
A torony és a templom találkozásánál az északi és a déli falon egy-egy későbbi támpillér található. A toronyba a nyugati oldalon egy ajtó nyílik. A toronyaljnak megmaradt a késő gótikus boltozata.
Vaskos falait déli, nyugati és északi irányba emeletenként egy-egy keskeny magas lőrés töri át. A második emelet fölötti 3,5 méter magas szint a 18. században épült. Fölötte 2,5 méternyi rész téglából épült és magába foglalja a 18. századi toronymagasítás tetőszerkezetének tornácos részét, amelynek tartóoszlopait íves ácsszerkezet köti össze.
Két tartóoszlopon A.T.1768. felirat olvasható.
A legfelső szint 1863-ban épült, ugyanakkor készült a toronysisak is, amelyet 1939-ben a Debreczeni László által tervezett, ma is álló kupolával cseréltek fel.
A templom várfala
A templomot és a tornyot övező védőfal szabálytalan kör alakú, amelyet az új templom építésekor keleti irányba törtvonalú falrésszel bővítettek ki.
A toronytól délnyugati irányba van a cinterem bejárata, amely a faragott faoszlopok által tartott tetőzet alatt helyezkedik el.
Északra a torony előtt 130 cm vastag kőfal húzódik. Három lőrésének 110x90 cm nyílású fülkéje az udvarról elérhető magasságban található. A 15 méter hosszúságú helyenként 1,20 méter szélességű vaskos falszakasz egy beugrással 90 centiméterre keskenyedik és ebben a vastagságban keríti a templomot.
Az északi és a déli oldalon nincs több lőrés. A falakat kívülről pillérek erősítik. A védőfal magassága a torony előtt a legnagyobb.
A várudvar bejáratától nyugati irányban a középkori várfal egy része még eredeti formájában áll. További részei az új templom építésekor semmisültek meg.
Források
Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. Békéscsaba, 1982.
Gyöngyössy János: Székelyföldi vártemplomok. Budapest, 1995.
Tüdős S. Kinga: Erdélyi védőrendszerek a XV-XVIII. Században. Budapest, 1995.
Entz Géza: Erdély építészete a 14-16. században. Kolozsvár, 1996.
.svg){kind=small}