Beulah Bondy néven született Chicagóban Eva és Adolphe Bondy lányaként.[2][3] Családjával később Valparaisóba költözött. Bondi hétévesen kezdte színpadi színészi karrierjét, amikor a Memorial Operaházban játszotta a Kis Lord Fauntleroy című darab címszerepét.[2][3] Bondi a Hyde Park Középiskolába, majd a Frances Shimer Akadémiára járt, ahol 1907-ben leérettségizett.[3] A Valparaisói Egyetemen 1916-ban alapképzést, 1918-ban mesterdiplomát szerzett szónoklásból.[2][3][4]
1925-ben lépett fel először a Broadwayn a One in the Family című sikeres komédiában, ahol egy hetvenéves nőt alakított.[3] Tehetséges és megbízható színésznőként szerzett magának nevet, és egy sor darabban szerepelt, köztük az 1927-es Saturday's Children című, a házaséletről szóló, 326 előadáson át futó komédiában.[3] Az 1929-ben Elmer RiceStreet Scene című darabjában nyújtott alakítása szintén nagy sikert aratott, 601 előadást ért meg, és örökre megváltoztatta Bondi életét.[3] 1931-ben King Vidor rendezésében felkérték a színésznőt, hogy ismételje meg szerepét a Street Scene filmes változatában, ahol Sylvia Sidney játszotta a főszerepet. Bondi színpadon képzett hangja tökéletesen illett a még új műfajnak számító hangosfilmekhez, és Bondi karrierje hátralévő részében rendszeresen szerepelt a filmvásznon.
Pályafutása során több mint hatvan filmet forgatott, gyakran anyaszerepekben vagy idősebb nőket alakítva, még akkor is, amikor ő maga jóval fiatalabb volt. Ő volt az első öt nő egyike, akit 1936-ban Oscar-díjra jelöltek a legjobb női mellékszereplő új kategóriájában a 9. Oscar-gálán.[2][3] Egyszer jelölték a The Gorgeous Hussy című filmért, amit végül Gale Sondergaard nyert az Anthony Adverse-ben, egyszer pedig 1938-ban az Of Human Hearts című produkcióért, ahol pedig Fay Bainter győzött a Jezabel című filmért.[2][3]
Legjelentősebb alakításának a Make Way for Tomorrow című 1937-es filmet tulajdonítják, amiben egy elhagyott anyát formált meg.[3][4] Emlékezetessé azonban két Capra-film tette, ahol mindkettőben James Stewart édesanyját alakította: az 1939-es Becsületből elégtelen és az 1946-os Az élet csodaszép című karácsonyi film.[3]
Bondi karrierje kései szakaszában tévésorozatokban szerepelt, 1977-ben pedig Primetime Emmy-díjat nyert a The Waltons-ban való vendégszerepléséért.[3] Utolsó szerepe a Lincoln című sorozatban volt 1976-ban.
Magánélete
Bondi sosem ment férjhez, 1981. január 11-én halt meg a kaliforniai Woodland Hillsben tüdőszövődményekben 91 évesen.[3][4][5]
49th Street Theatre (1925. december 22 – 1926. január 16.) Klaw Theatre (1926. január 20. – február 6.) Eltinge 42nd Street Theatre (február 8. – július 10.)