Gyermekéveit Szumátrán töltötte. 1914-ben a család Rotterdamba költözött. 1917-1922 között újabb költözés után a középiskolát Jáva szigetén végezte. 1923-ban érettségizett Hágában. 1924-1928 között orvosi tanulmányokat folytatott Groningenben. Megszerezte diplomáját, mint gyermekpszichiáter.
1928-ban először találkozott az antropozófiai gyógypedagógiával. 1930-ban doktorátust szerzett. 1931-től gyermekpszichológusként működött. 1931. szeptember 19-én megalapította a Zonnehuis-t, az első gyógypedagógiai intézetet a hollandiai Bosch en Duin-ban. Az intézmény később áttelepült Zeist-be, és Zonnehuizen Veldheim Stenia te Zeist néven működött. Ezen intézményt 1954-ig vezette.
1932-ben megalapította Zeist-ben az első hollandiai Waldorf-iskolát. 1939-ben A leideni egyetemen a filozófia doktora lett. 1948-1953 között tanulatlan munkás-gyerekek nevelésének konzultánsaként működött. 1952-ben megalapította a Vrij Geestesleven (»Szabad Szellemi Élet«) könyvkiadót. 1954-ben megalapította az NPI-t (Nederlands Pedagogisch Instituut), vezette 1971-ig. Európában elsőként itt indult el antropozófiai emberismereten alapuló képzés vállalkozók, menedzserek részére. Antropozófiai emberismereten (Rudolf Steiner) alapuló munkaszociológiai, vállalkozás-tanácsadási ismereteket dolgoztak ki.[3]
1955-1974 között professzor a Nederlandse Economische Hogeschool egyetemen, Rotterdamban.1961-ben egyik alapítója a Technische Hogeschool Twente egyetemnek. 1968-1976 között tagja a Commissie Opleiding Rijks Burgerlijk képzésnek. 1971-ben megalapította a Vrije Hogeschool egyetemet Driebergenben. Rektor 1982-ig. 1974-1979 között igazgató a Vrije Pedagogische Akademie-ban. 1977-1981 között tagja a Commissie Alternatieve Geneeswijzen alternatív gyógyászattal foglalkozó intézménynek. 1992. november 2-án megnyitotta a Bernard Lievegoed-Klinik nevű intézményt Zeist-ben. 1992. december 12-én elhunyt Bernard Lievegoed.
Művei
1946. Ontwikkelingsfasen van het kind
1950. Planeten-krachten en levensprocessen
1969. Organisatie in ontwikkeling
1970. Soziale Gestaltungen in der Heilpädagogik
1971. Hoofdstukken uit de heilpedagogie
1972. Der geistige Strom der heilpädagogischen Bewegung
1972. Naar de 21e eeuw; Jót tenni a XXI. század küszöbén[4]
1976. De levensloop van de mens
1977. Mysteriestromen in Europa en de nieuwe mysteriën
1980. Over het organische in de architectuur
1983. De wadlopers
1983. Mens op de drempel Der Mensch an der Schwelle
1987. Bezinning op de Grondsteen Besinnung auf den Grundstein; Alapkőre eszmélés[5]
1987. Lezingen en essays
1991. Door het oog van de naald Durch das Nadelöhr
1992. Over de redding van de ziel; A lélek megpróbáltatásai[6]
Magyarul
A lélek megmentéséről. Három nagy emberiségvezető együttműködése (Über die Rettung der Seele); ford. Scherak Mari; Casparus, Bp., 2011