| berillium-jodid
|
![]()
|
| a berillium-jodid szerkezete
|
| Más nevek |
berillium-dijodid
berillium(II)-jodid
|
| Kémiai azonosítók
|
| CAS-szám |
7787-53-3
|
| PubChem |
82231
|
| ChemSpider |
74209
|
|
|
|
|
|
|
| InChI |
|---|
| InChI=1S/Be.2HI/h;2*1H/q+2;;/p-2 |
|
| Kémiai és fizikai tulajdonságok
|
| Kémiai képlet |
BeI2
|
| Moláris tömeg |
262,82 g·mol−1
|
| Megjelenés |
fehér tűs kristályok
|
| Sűrűség |
4,325 g·cm−3 (20 °C)
|
| Olvadáspont |
510 °C
|
| Forráspont |
590 °C
|
| Oldhatóság (vízben) |
hevesen reagál
|
| Oldószerei |
oldódik etanolban és dietil-éterben, kismértékben oldódik a szén-diszulfidban
|
| Kristályszerkezet
|
| Kristályszerkezet |
rombos
|
| Termokémia
|
Std. képződési
entalpia ΔfHo298 |
−192,5 kJ/mol
|
Standard moláris
entrópia So298 |
130 J/mol K
|
| Hőkapacitás, C |
71,14 J/(mol × K)
|
| Veszélyek
|
| Főbb veszélyek |
nagyon mérgező, egészségre veszélyes, környezetre veszélyes,
|
| R mondatok |
R49 R25 R26 R36/37/38 R43 R48/23 R51/53
|
| S mondatok |
S53 S45 S61
|
| Rokon vegyületek
|
| Azonos kation |
Berillium-fluorid
Berillium-klorid
Berillium-bromid
|
| Azonos anion |
Magnézium-jodid
kalcium-jodid
Stroncium-jodid
Bárium-jodid
Rádium-jodid
|
| Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük.
|
A berillium-jodid a hidrogén-jodid berilliumsója, képlete BeI2. Higroszkópos, nagyon mérgező anyag. Tetragonális[1] vagy rombos fehér tűs kristályokat alkot. Hevesen reagál a vízzel.
Előállítása
Elő lehet állítani berillium és jód reakciójával 500–700 °C-on:[2][3]
De elő lehet állítani berillium-karbid és hidrogén-jodid reakciójával nitrogéngázban 600–700 °C-on:
Tulajdonságai
A berillium-jodid nagyon higroszkópos, fehér por; hevesen reagál a vízzel, hidrogén-jodid keletkezik belőle:
A jódot fluor, klór és bróm kiszorítja a berillium-jodidból. Fluorral reagálva berillium-fluorid és jód-fluoridok keletkeznek belőle, klórral és brómmal reagálva berillium-klorid és berillium-bromid keletkezik belőle. Szilárdan és gőzfázisban is gyúlékony. Oxidálószerekkel, például kálium-permanganáttal vagy kálium-kloráttal reagálva elemi jód keletkezik belőle.[4] Gőzfázisban dimer. 1200 °C-on az elemeire bomlik. A képződési entalpiája 21,80 kJ/mol, párolgási entalpiája 70,5 kJ/mol. Három kristályszerkezete ismert.
A berillium-jodid különböző kristályszerkezetinek rácsállandói[3]
| Hőmérséklet tartomány |
Kristályszerkezet |
a [Å] |
b [Å] |
c [Å] |
β
|
| 290 °C alatt |
rombos |
11,18 |
5,94 |
6,04 |
-
|
| 290 °C és 370 °C között |
rombos |
18,0 |
16,69 |
11,43 |
-
|
| 370 °C felett |
tetragonális |
5,84 |
5,70 |
- |
-
|
Felhasználása
Nagy tisztaságú berillium előállításához használják. Forró volfrám izzószállal érintkezve bomlik.
Források
- ↑ Jean D'Ans, Ellen Lax, Roger Blachnik(Hrsg.): Taschenbuch für Chemiker und Physiker. 3. Elemente, anorganische Verbindungen und Materialien, Minerale, Band 3. 4. Auflage, Springer, 1997, ISBN 3-540-60035-3, S. 334
- ↑ Dale L. Perry, Sidney L. Phillips: Handbook of inorganic compounds. CRC Press, 1995, ISBN 978-0-8493-8671-8, S. 63 (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
- ↑ a b Kenneth A. Walsh: "Beryllium chemistry and processing", ASM International (2009). p. 118 (korlátozott előnézet a Google Könyvekben)
- ↑ C. L. Parsons: "The Chemistry and Literature of Beryllium", Chemical Publishing (1909). Volltext
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Berylliumiodid című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Beryllium iodide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
