1993-ban beválasztották a World Chess Hall of Fame (Sakkhírességek Csarnoka) tagjai közé.[6] A világ egyetlen sakkozója, aki egy személyben nagymester, többszörös világbajnokjelölt és feladványszerző nemzetközi mester volt.
Két alkalommal játszott a világ legjobb nyolc sakkozója között a világbajnokjelöltek versenyén. 1971-ben a sakkvilágbajnoki zónaközi versenyre szerzett kvalifikációját átadta Bobby Fischernek, aki ennek köszönhetően szerezte meg 1972-ben a sakkvilágbajnoki címet.
Magyarország csapatában bronz-, az Amerikai Egyesült Államok csapatával sakkolimpiai ezüstérmes. Magyarország sakkbajnoka (1948), nyolcszor végzett az USA bajnokságának élén (1961, 1964, 1965, 1966, 1967, 1969, 1974, 1975), ebből háromszor egyedüliként, és Kanada bajnoka is volt (1964). A Budapesti Spartacus Bajnokcsapatok Európa Kupája győztes csapatának tagja (1982).
Több sakkelméleti könyv szerzője, neves sakktanulmány- és feladványszerző.
1957-ben hagyta el Magyarországot, 1962-ben amerikai állampolgárságot kapott, de a magyart is megtartotta. 1964 óta felváltva él Magyarországon és az Egyesült Államokban.
Felesége Nagy Gizella (1937) 1961–1992 között a Budapesti Műszaki Egyetemen tanított matematikát, majd onnan adjunktusként ment nyugdíjba. Ismert női sakkozóként mesterjelölti minősítést szerzett, a válogatott keret tagja volt. 1955-ben a magyar női bajnokság döntőjében is játszott, és újoncként a 10. helyen végzett. Abban az évben ismerték meg egymást, 1958-tól rendszeresen leveleztek, majd 1968-ban összeházasodtak. Két gyermekük született, Pálma és Dávid,[7] mindketten matematikusok, az Egyesült Államokban élnek.[8]
Mérnök édesapja Franciaországban dolgozott az első világháború után, ahol ő is született. 1932-ben tért vissza családjával Magyarországra.
1944-ben apja és testvére szovjet fogságba került, őt a leventékkel nyugatra akarták vinni, de a határ előtt megszökött. Szovjet fogságba került, de sikerült onnan is megszöknie. Szegedi ismerősei biztosítottak neki szállást egy kollégiumban. 1945-ben édesanyja a nélkülözések következtében elhunyt, apja és testvére még nem került haza, ő maga rossz körülmények között, a húgával élt. Foglalkozott az öngyilkosság gondolatával is, de végül húgára tekintettel elállt szándékától. Testvérét jó kezekbe adta, és ő visszatért Szegedre, ahol 1947-ben leérettségizett. Később a Közgazdasági Egyetemen folytatta a tanulmányait.[8] Apja és bátyja is kiszabadult, hazajöhettek, ezért ő is visszatért Budapestre.[9]
A bátyjától tanult meg sakkozni. A Kemény Zsigmond Gimnáziumban tanult, ahol egyik sakkozó tanára szimultánt adott, akit megvert, ő vitte el a Zuglói Sakk-körbe, ahol 1942-ben kezdett el versenyezni. Első versenyén utolsó lett, de kapott egy megnyitáselméleti sakk-könyvet.[10] 1945-ben játszott először olyan versenyen, ahol mesterek is szerepeltek, és 1,5 pont előnnyel nyert. Ezzel szerzett magyar mesteri címet. Először 1946-ban indult a magyar sakkbajnokságon, ekkor 5–6. lett, 1947-ben már 2–3. helyezett, és 1948-ban megnyerte. Ezeken kívül még 1950-ben és 1955-ben bronz-, 1954-ben és 1957-ben ezüstérmet szerzett.[11] Összesen tíz alkalommal játszott a magyar bajnokság döntőjében.
Első külföldi versenyén, Bad Gasteinben 2–3., 1949-ben Łódźban első helyezett lett. 1949-ben a Budapest–Moszkva scheveningeni rendszerű csapatmérkőzésen a kiváló szovjet sakkozókból álló nyolcfős csapat ellen Budapesten 4,5, Moszkvában 3 pontot ért el, és összesítésben 1,5 pont előnnyel Szabó és Barcza előtt a legeredményesebb magyar lett. Ugyanebben az évben Bukarestben jó nemzetközi mezőnyben 2. helyezett volt. Az 1950-ben létrehozott nemzetközi mesteri címet az elsők között kapta meg.[11]
1952-ben Füstér Gézával együtt Nyugat-Berlinbe próbált szökni. Füstérnek sikerült átjutnia a határon, neki nem.[12] Emigrálási kísérlete miatt több mint egy évre Kistarcsára internálták. Emiatt nem jutott ki 1952-ben a Stockholm-Saltsjöbadenben rendezett zónaközi versenyre, holott a részvétel jogát 1951-ben a zónaversenyen kivívta magának.[11]
1953 őszén kezdhetett újra versenyezni, de csak szocialista országokbeli versenyeken engedték játszani. Megnyert egy budapesti mesterversenyt, 1954-ben a magyar bajnokságon ezüstérmes, 1955-ben bronzérmes, és a Budapestre látogató szovjet csapat ellen ismét ő lett a legeredményesebb magyar. 1956-ban Budapesten egy erős mezőnyű Aljechin-emlékversenyen Portisch Lajos társaságában 1–2. helyezett.
Az 1956-os forradalom után bízott abban, hogy megváltozik a személyéhez való hozzáállás, de hamar ismét bezárva érezte magát az országban. Az 1957-es magyar sakkbajnokság első és harmadik helyezettje, a szófiai, második helyezettje a dublini zónaversenyen indulhatott. Ezért, mivel a verseny felénél az élen állt, úgy taktikázott, hogy a második helyen végezzen. Előre eltervezte, hogy Dublin után nem tér haza.[9] A dublini verseny után még játszott a főiskolás csapatvilágbajnokságon Izlandon,[13] ott jelentette be, hogy nem tér haza. Apja már 1956-ban Amerikába vándorolt.[10]
1957-ben a Dublinban rendezett zónaversenyen a 2–3. helyet szerezte meg,[14] ezzel továbbjutott a zónaközi döntőbe. A versenyről nem tért haza, hanem Amerikába emigrált.[12] Az 1958-ban a Portorožban rendezett zónaközi döntőn hontalanként játszott, és Tigran Petroszjánnal holtversenyben a 3–4. helyet szerezte meg.[15] Ezzel kivívta a jogot a világbajnokjelöltek versenyén való részvételre. Ezért az eredményéért kapta meg a nemzetközi nagymesteri címet. Az 1959-ben Jugoszlávia több városában rendezett világbajnokjelölti tornán végül a 8. helyen végzett.[16]
Az 1960–63-as sakkvilágbajnoki ciklusban a stockholmi zónaközi döntőn 1962-ben ismét kiharcolta a világbajnokjelöltek versenyére való továbbjutást,[17] amelyet akkor Curaçaóban rendeztek meg. Szereplése ezúttal sikeresebb volt, a 6. helyen végzett.[18] Kulcsszerepe volt Tigran Petroszján világbajnoki címhez jutásában, mert az utolsó előtti fordulóban megverte az addig vezető Paul Kerest, így Petroszján lett az első.
Az Amerikai Egyesült Államok bajnokságán elért helyezése alapján szerzett indulási jogot az 1970-es zónaközi versenyen való részvételre. E jogot azonban átengedte Bobby Fischernek, aki nem indult a zónaversenynek számító amerikai bajnokságon, ezért a további küzdelmekben sem vehetett volna részt az 1972-es világbajnoki címért folyó küzdelemsorozaton,[6] amit később sakktörténeti jelentőségű páros mérkőzésen meg is nyert Borisz Szpasszkij ellen.
Sakkolimpiai szereplései
Az 1956-os moszkvai sakkolimpián a bronzérmes, 2–3. helyezett magyar csapat tagja, és a 3. táblán Paul Keres és Ivkov után az övé volt a legjobb százalékos teljesítmény.[20] A magyar csapat legyőzte a szovjeteket, akiknek ez volt az első csapatvereségük a sakkolimpiák történetében.[10]
1962-ben kapta meg az amerikai állampolgárságot, de a magyart is megtartotta. Amerikai állampolgárként játszhatott az Amerikai Egyesült Államok csapatában az olimpiákon.
Az USA színeiben 1962 és 1970 között öt alkalommal volt olimpiai csapattag, azt mindig előre kikötötte, hogy a magyar válogatott ellen nem játszik, és ezt el is fogadták.[11] 1962-ben a várnai olimpián a 2. táblán az övé volt a második legjobb eredmény Petroszján mögött, amelyért egyéni ezüstérmet kapott. Tagja volt az 1966-os sakkolimpián ezüstérmet szerzett amerikai válogatottnak.[20] 1974–1984 között az amerikai válogatott csapatkapitányaként még hat sakkolimpián vett részt. Ez utóbbi jelentőségét emeli, hogy az USA csapatánál a csapattagok szavazással választottak kapitányt, aki szekundánsként is segített: ő pedig elsőrangú elemzőként és végjáték-szakértőként nagy segítségére volt a versenyzőknek a függőjátszmáknál.[11]
Eredményei az amerikai bajnokságokon
1961-ben nyerte meg először az Amerikai Egyesült Államok nyílt bajnokságát. 1961–1975 között nyolc alkalommal végzett egyedül vagy holtversenyben az első helyen az USA nyílt bajnokságain:[21] háromszor volt egyedül első, négyszer 1–2. helyezett, egyszer 1–3. helyezett, és egyszer a 2–3. helyen végzett. Az amerikai nyílt (open) versenyeken is kiválóan szerepelt: 1965: American open 1. helyezés, 1966: Las Vegas National open 1., 1967: Atlantic open 1., New York open 1., 1968: Sahara-Tahoe National open 1., 1969: Atlantic open 1., 1974: Lone Pine USA open 2–3. helyezett, 1975: National open 1. World Open 1–2. helyezést ért el. 1964-ben Kanada nyílt bajnokságának is győztese lett.[22] Összesen mintegy 60 nyílt versenyt nyert meg Amerikában, ezért elnevezték a nyílt versenyek királyának.[23]
Az amerikai „zárt” bajnokságokon 1969-ben bronzérmes, 1974-ben 2-3. helyezett.[23]
További versenyeredményei
1970-ben
Amerikában tőzsde- és ingatlanügynökként dolgozott, így megélhetése biztosítása miatt kevesebb versenyen indult.[11] 1969–1974 között, amikor egzisztenciája már biztosabb lett, viszonylag több versenyen játszott: 1969: Velence 2–7. helyezés, Malaga 1–2., Netanya 2–4., Versec 2., 1970: Malaga 1–2., Caracas 4–6., 1970/71: Reggio Emilia 2., 1972: Újvidék 2., 1973: Sao Paulo 2–4., Orense 2–3., Torremolinos 1–2., 1974: Orense 2. helyezett.
Ismét Magyarországon
Az 1963-as amnesztiarendelet után 1964-től amerikai-magyar kettős állampolgárként gyakran utazott Magyarországra. Az 1970-es évek közepétől már magyar színekben is játszott a Budapesti Spartacus klubcsapatában.
Hétszeres magyar bajnok: 1955-ben a Budapesti Vörös Lobogó, majd Amerikából visszatérte után 1977, 1978, 1980, 1983, 1985, 1986-ban a Budapesti Spartacus csapatával. A Bajnokcsapatok Európa Kupájában a Bp. Spartacus csapatával 1976-ban és 1979-ben elődöntős volt, 1982-ben az 1. helyet szerezte meg.[24]
A Chessmetrics kronologikus pontszámítása szerint a legmagasabb Élő-pontszáma 2687 volt 1958. decemberben, amellyel akkor a világranglista 17. helyén állt.[1] Utolsó hivatalos FIDEÉlő-pontszáma 2408 (2004. július).[25]
Matt 3 lépésben. Megoldás: 1.Ke4 Kxe7 2. He6 és sötét bármely lépésére a következő lépésben matt
Első szerzeménye 1942-ben jelent meg. 1947-ben a Délmagyarország, 1948-ban a Friss Újság című lapok sakkfeladványrovatát vezette. 1967-től a Chess Life and Review feladványrovatának vezetője volt. Tanulmányszerző nemzetközi mester, de feladványszerzőként is maradandó értékű műveket alkotott.
Hazai és nemzetközi feladványszerző-versenyeken bíráskodik. Sakkfeladványokkal kapcsolatos cikkeket ír. Sokoldalú szerző, két- és háromlépéses mattfeladványokat, segítőmattokat és visszaelemzéses feladványokat egyaránt készít. Világszínvonalú végjátéktanulmányaiban jól ötvöződött az erős gyakorlati sakkjátékos és a sakkszerző kreativitása. A klasszikus irányzat híve. Műveinek kidolgozása mintaszerű, technikája virtuóz. Néhány bábbal is rendkívüli tartalmat varázsol a sakktáblára. Kitűnő rekordfeladványai vannak.[7] Alkotásait a kis felhasznált anyag, a végsőkig kicsiszolt forma, az anyag adta lehetőségek maximális kihasználása jellemzi. Különleges alkotási területe a betűfeladvány,[32] amelyből eddig mintegy 100-at készített.[11]
Legalább 25 feladványa bekerült a háromévenként megjelenő FIDE-Albumba, egy időszak legkitűnőbb feladványainak gyűjteményébe.[33]
A levelezési sakkozó
A levelezési sakkal először az I. levelezési sakkolimpián foglalkozott, amikor tagja volt az elődöntőt megnyerő magyar válogatottnak, és hat játszmából 4,5 pontot szerzett. Később Amerikában a sakknak ezt az ágát jövedelemkiegészítésként folytatta: pénzért játszott, és 100 körüli ilyen játszmájában sosem vesztett.[23]
Sakkelméleti munkássága
A megnyitáselmélet kiváló szakértője volt, nevét több megnyitási változat is őrzi, leghíresebb a Benkő-csel.[34]
Winning with Chess Psychology (1991, Random House Puzzles & Games) ISBN 978-0812918663
Pal Benko: My Life, Games and Compositions (2003) ISBN 1890085081ISBN 9781890085087 – a könyv elnyerte az „Év könyve” díjat (Book of the Year Award), Garri KaszparovOn My Great Predecessors II című könyvét előzve meg.[9]
Basic Chess Endings (2003, Random House Puzzles & Games) ISBN 978-0812934939
↑ abBilek István: Benkő Pál köszöntése. mno.hu, 2008. július 29. [2018. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 5.)
.jpg)
_tegen_Pal_Benk%E2%80%A6,_Bestanddeelnr_916-5163.jpg)
_tegen_Taimanov._Benko_prob,_Bestanddeelnr_923-1732.jpg)
