1904-ben Budapesten szerzett orvosi diplomát. 1910-ben Németországban és Franciaországban járt tanulmányúton. Előbb a Korányi-klinika asszisztense, majd 1916-ban egyetemi magántanári, később rendkívüli egyetemi tanári kinevezést kapott fizikális terápia és dietetika tárgyában. 1918-ban megalapította a Németvölgyi úti tüdőbetegkórházat. 1919-től 1934-ig a Szent Gellért Gyógyfürdő vezető főorvosaként, majd az OTI (Országos Társadalombiztosító Intézet) főorvosaként tevékenykedett.
Gyakran publikált az Egészség című folyóiratban, amelynek balneológiai rovatszerkesztője is volt. Szakcikkei emellett magyar és német folyóiratokban jelentek meg, számtalan könyv társszerzője is volt. Több mint egy évtizeden keresztül tekintélyes részt vállalt a gyógyfürdők személyzetének képzésében.