Apja unitárius lelkész volt. Tanulmányait az unitáriusok székelykeresztúri és kolozsvári gimnáziumában folytatta. Ezután jogot hallgatott, s teológiai tanulmányokat is végzett. A marosvásárhelyi táblánál dolgozott, majd 1860-tól 1864-ig állami ösztöndíjjal elvégezte a selmecbányai erdészeti akadémiát.
Pályafutása
1864-től Szlavóniában, gróf Eitz vukovári uradalmában magánerdészeti szolgálatba lépett erdészsegédként. Már végzős diák korában az Erdészeti Lapok munkatársa, 1871-től pedig a szerkesztője volt. 1866-ban tette le az államvizsgát, s az ez évben alapított Országos Erdészeti Egyesület titkárává, majd első alelnökévé választották.
1868-ban (előbbi tisztségeinek megtartása mellett) az állami erdészet szolgálatába lépett. 1872-ben kinevezték főerdőmesternek, s 1873. január 1-jétől a pénzügyminisztériumban az állami erdők ügyeinek főelőadójává, majd 1878-tól főerdőtanácsossá nevezték ki. Divald Adolffal és Wagner Károllyal együtt készítette elő az 1879-ben megjelenő, új és európai színvonalú Erdőtörvényt,[3] mely 1880. július 1-jén lépett életbe. A Magyar Tudományos Akadémia 1880-ban levelező tagjai sorába iktatta. 1881-től országos főerdőmester, s a földművelésügyi minisztérium I. főosztályának főnöke, 1885-től államtitkár. 1896-ban miután nyugdíjba vonult, szabadelvű párti programmal országgyűlési képviselővé választották. E politikai szerepkörében 1905-ig megmaradt, és egyebek mellett a munkásviszonyok javításáért, a parasztság anyagi felemelkedéséért is szót emelt a parlamentben.
1866-ban az Ungarischer Fortsverein évkönyvét, a Jahresschrift des ungarischen Fortsvereines-t szerkesztette. 1867-ben az Országos Erdészeti Egyesület Közleményei, 1867-1872-ig az Országos Erdészeti Egyesület Évkönyvei, 1871-től 1899-ig pedig az Erdészeti Lapok periodikák szerkesztője volt.
Az Országos Erdészeti Egyesület alapításának 50. évfordulóján, 1916-ban, tiszteletbeli elnökké választották.
Bedő gondnoka volt a budapesti unitárius egyházközségnek, tiszteletbeli elnöke a Dávid Ferenc Egyletnek. Konzervatív unitáriusként vált ismertté, aki inkább Blandrata György szervező talentumának, mint Dávid Ferenc forradalmi szellemének volt híve. Neve az egyházi irodalomban is fönnmaradt. Mint az Unitárius Közlöny munkatársa, tanulmányaiban az unitárius vallás jellemképző erejét domborította ki. Több alkalommal 100–100 koronás pályadíjat tűzött ki egyházi beszéd megírására.
Végakaratának megfelelően Kálnokon helyezték örök nyugovóra.
Cikkei jelentek meg Erdészeti Lapokban, a Gazdasági Lapokban, a Fővárosi Lapokban, az Erdő és Gazdasági Lapokban, a Hazánk s a Külföldben, a Wochenblatt für Land- und Forstwirtheben, a Keresztény Magvetőben és a Nemzetgazdasági Szemlében. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című műben az Erdők és erdészet fejezetet ő írta.
Irodalom róla
Bedő Albert. In: Erdészeti Lapok. 1918. 57. 2.1,2
Dr. Bedő Albert. In: Unitárius Közlöny. 1918. 11–12.
Oroszi Sándor: Bedő Albert. In: Für Lajos–Pintér János (szerk.): Magyar agrártörténeti életrajzok. Bp., 1987. 137–140. p.1,2 [4]
Emlékezete
Emlékezetére az Országos Erdészeti Egyesület 1957-ben „Bedő Albert emlékérem” néven évenként kiosztásra kerülő kitüntetést alapított.
Ásotthalmon erdészeti szakmunkásképző intézet viseli nevét.
D. Nagy András (összeáll.): Emlékezés névadónkra. In: Bedő Albert Erdőgazdasági Szakmunkásképző Intézet Jubileumi Évkönyve 1883–1983 (szerk. Fröhlich András), Ásotthalom, 1983
Emlékezés Bedő Albertre. 1839–1999. Emlékülés a Magyar Tudományos Akadémián, 1999. november 5.; MTA Agrártudományok Osztálya, Bp., 2000
Király Pál: Bedő Albert (1839–1918) élete és munkássága; Nyugat-Magyarországi Egyetem, Sopron, 2000 (Erdésznagyjaink arcképcsarnoka)
Bedő Albert, az erdész szakma kiemelkedő alakja; szerk. Andrési Pál; Ásotthalmi Bedő Albert Alapítvány, Ásotthalom, 2015
Bedő Albert. A székely erdész, polihisztor; szerk. Andrési Pál; Országos Erdészeti Egyesület, Bp., 2016