Joggyakornokként került Orczy Lőrinc báró pesti házába, ahol a ház fiának tanítója lett. Orczy megkedvelte és szívesen látta szalonjában, ahol a felvilágosodás korabeli értelmiségi ifjúsággal is találkozhatott. 1785 végén, tanítványa halála után Kassán a kamarai igazgatóságnál hivatalnok (gyakornok, később írnok) lett.
Baróti Szabó Dávid, Kazinczy Ferenc és Batsányi 1787-ben megalapította az első magyar irodalmi társaságot (Kassai Magyar Társaság). Országszerte sokan csatlakoztak hozzájuk. Elindították a Magyar Museum (1788–1792) című irodalmi folyóiratot – az első ilyet Magyarországon. Azonban a szerkesztők, különösen a radikális Batsányi és az óvatosabb Kazinczy között rögtön meg is indult a politikai vita: Kazinczynak nem tetszett, hogy az ő írását (a lap beköszöntőjét) Batsányi átszerkesztette és élesebb hangvételűvé tette. A második számtól kezdve külön dolgoztak, azt már Batsányi készítette el. Kazinczy ezután kivált a társaságból, és megalapította saját lapját, az Orpheust. (Kazinczy és Batsányi viszonya már korábban is feszült volt.)
A francia forradalom eszméinek nagy híve lett, és annak első intézkedéseit üdvözölte. 1789-ben a Magyar Museumban megjelent A franciaországi változásokra című verséért feljelentették. Nem ítélték el, de ettől kezdve szemmel tartották. Nézetei miatt 1793-ban elbocsátották állásából. Ekkor Forgách Miklós gróf, nyitrai főispán magántitkára lett.
Megvádolták a Martinovics-mozgalomban való részvétellel is. 1794. november 11-én letartóztatták. A perben tisztázódott ugyan, hogy a szervezkedésben nem vett részt, mégis egy évi börtönre ítélték a törvényellenes mozgalom feljelentésének elmulasztása, és a saját védőbeszédében is hangoztatott „veszedelmes elvek” miatt. Előbb a budai, majd a kufsteini börtönbe került.
Szabadulása (1796. április 23.) után Bécsben vállalt hivatalt. Ekkor adta ki saját jegyzeteivel Ányos Pál munkáit (Magyar Minerva I. Bécs, 1798.), és dolgozott Ossian fordításán, melyből azonban csak az Iniszthonai háború jelent meg (Erdélyi Muzéum V. 1816.).
1799-ben ismerkedett meg Baumberg Gabriellával, az ünnepelt osztrák költőnővel, akit előbb szüleinek ellenállása, majd saját rossz anyagi helyzete miatt csak 1805-ben vehetett feleségül és akinek német verseit 1805-ben és 1807-ben kiadta.[1]
Mikor Napóleon császár1809-ben bevonult Bécsbe, Batsányi a szabadítót remélte benne. Volt kufsteini fogolytársa, a bassanói herceg kérésére ő fordította le Napóleon kiáltványát (május 15-én), amelyben az osztrákoktól való elszakadásra szólítja fel a magyarokat. A békekötés után kivonuló franciákat követve még ebben az évben Párizsba költözött. Napóleon évi 2000 frankos anyagi támogatást nyújtott neki.
A császár bukása után Batsányi jelentkezett a Párizsba bevonuló osztrákoknál, akik 1815-ben a spielbergi börtönbe vetették, majd 1816-ban a feleségével együtt internálták: szigorú rendőri felügyelet mellett élt a felső-ausztriai Linzben.
A kulturális életbe már nem tudott bekapcsolódni, így az ortológus–neológus vita idején is az ortológusokat támogatta – valószínűleg információ hiányában, de magyarázzák Kazinczy ellenérzésével is. 1824-ben kiadta Faludi Ferenc verseit.
Hitvesének elvesztése (1839. július 24.) után egyre nehezedőbb magányban élt 1845. május 12-én bekövetkezett haláláig. 1843-ban, 80 éves korában a Magyar Tudományos Akadémia felvette levelező tagjai közé. Könyvtárát a Nemzeti Múzeumra hagyta. Magyarországon csak két évvel halála után tudták meg, hogy már nem él.
Művei
A' magyaroknak vitézsége. Régiek példáival meg-világosíttva; Trattner Ny., Pest, 1785
Der Kampf. Ein lyrisches Gedicht. Nebst einem Anhang über das Feodalwesen und das neue europäische Staatensystem oder die republikanisch konstitutionelle Monarchie [A viaskodás]; Cotta], Tübingen, 1810
A' magyar tudósokhoz; Trattner, Pest, 1821
Faludi Ferentz versei; kiad. Batsányi János Faludi Ferentz életéről, 's munkájiról, és a' magyar nyelvről 's versszerzésről [c. tanulmányával]; Trattner János Ny., Pest, 1824
Bacsányi János válogatott munkái; szerk., bev. Jancsó Elemér; Irodalmi és Művészeti, Bukarest, 1953 (Haladó hagyományaink)
Batsányi János válogatott költeményei; vál., bev., jegyz. Bornyi Sándor; Szépirodalmi, Bp., 1953 (Szépirodalmi kiskönyvtár)
Batsányi János válogatott művei; bev. Keresztury Dezső, sajtó alá rend. Keresztury Dezső, Tarnai Andor; Szépirodalmi, Bp., 1956 (Magyar klasszikusok)
"Hazámnak akartam szolgálni". A felségsértéssel és hazaárulással vádolt költő a maga ügyében; sajtó alá rend., bev., jegyz. Keresztury Dezső, ford. németből Keresztury Dezső, ford. latinból Kövendi Dénes; Magvető, Bp., 1960 (Magyar könyvtár)
Zengj hárfa! Válogatott versek; vál., utószó Keresztury Dezső, ill. Borsos Miklós; Magyar Helikon, Bp., 1963
Batsányi János párizsi levelei Johann Georg Müllerhez; közzéteszi Zsindely Endre; Akadémiai Ny., Bp., 1964
Batsányi János válogatott versei; vál., életrajz Töreky László; Tapolcai Városszépítő Egyesület–Városi Tanács, Tapolca, 1989 (Tapolcai füzetek)
Batsányi János összes költeményei; előszó Debreczeni Attila; Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1993 (Felfedezett klasszikusok)
Hajnal hasad. Összeállítás Bessenyei György, Baróti Szabó Dávid, Batsányi János, Szentjóbi Szabó László műveiből; Interpopulart, Szentendre, 1995 (Populart füzetek)
A látó. Válogatott versek; Corvin, Déva, 2002 (Corvin klasszikusok)
Batsányi János összes költeményei, 1763-1845; Fapadoskonyv.hu, Bp., 2009
Tarnay Zsuzsanna–Rózsa György: Batsányi János irodalmi munkássága és egykorú képmásai; Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság–Veszprém Megyei Könyvtár, Veszprém, 1963
Németh István Péter: Fogoly és filoméla. Tűnődések Batsányi János és Baumberg Gabriella költészetéről; Tapolcai Városszépítő Egyesület, Tapolca, 2003 (Tapolcai füzetek)
Koroda Miklós: Batsányi János, a magyar jakobinusok költője; Szikra, Bp., 1946 (Szabad Föld könyvtára)
Példa és útmutatás. Batsányi János és Baumberg Gabriella a költőutódok szemével. A Cserhát Művész Kör irodalmi és művészeti antológiája; szerk. Bornemisza Attila; Uránusz, Bp., 2004
Jegyzetek
↑Fábián Janka: Költői szerelem: Bécs Szapphójának és a cipészmester fiának története. Nők Lapja, LXXIV. évf. 49. sz. (2023. december 6.) 74–75. o. ISSN 0029-0963
_2.jpg)
