A római katolikus nemesi származású sipeki Balás család sarja. Apja sipeki Balás Edvárd (1825–1869), váltótörvényszéki tanács-jegyző, és címzetes tanácsos, anyja, a római katolikus pestipatrícius családból való Forinyák Hermina (1839–1864) volt.[3] Apai nagyszülei sipeki Balás József (1780–1847), királyi kamara ülnöke, Temes, Torontál és több nemes vármegyék táblabírája, földbirtokos, és gyulai Gaál Anna (1792–1866) voltak.[4] Anyai nagyszülei Forinyák János (1801–1864), hites ügyvéd,[5] és Turcsányi Sarolta (1809–1866)[6] voltak. Nagybátyja Forinyák Géza (1841–1860) joghallgató, a magyar nemzeti függetlenségmártírja volt.
Jogi tanulmányait Budapesten végezte, majd hosszabb külföldi tanulmányút után ugyanott ügyvédi irodát nyitott. Később törvényszéki jegyző lett, majd az igazságügy-minisztériumba jutott, ahol osztálytanácsosi rangig vitte a pályáján. Tizenhét évig állt a minisztérium szolgálatában. 1911. szeptember 21-én Zala vármegye főispánjává nevezte ki az uralkodó. Ezt a posztot hat éven át, 1917. július 21-ig töltötte be.[7]1918-ban, az I. világháború elvesztése után visszavonult a politikai élettől, és feleségével együtt kizárólag emberbaráti intézményekkel foglalkozott. Világi elnöke volt a Herminamezői római katolikus egyházközségnek, több mint 20 évig elnöke volt a Vakokat Gyámolító Országos Egyesületnek. 1929. július 19-én Zala vármegye törvényhatósági bizottsága örökös közgyűlési tagjának választotta.[8] A házaspár végakaratában az 1905 májusától otthonukként szolgáló Hermina úti 650 négyzetméteres villa nagyobbik hányadát a vakok egyletére hagyta örökös használatra. A Lechner Ödön tervezte Sipeki-villa azóta is a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége székházaként funkcionál.[9]
Házassága
Felesége, felsőhegyi Dégen Eugénia (*1869.–†Keszthely, 1944. július 29.),[10] akinek a szülei felsőhegyi Dégen Gusztáv (1834–1903), jogtanár, császári és királyi asztalnok, és Treichlinger Mária voltak. Balás Béla és Dégen Eugénia házassága gyermektelen maradt.
.svg)