A Balantidium coli a csillósok (Ciliophora) törzsének Litostomatea osztályának tagja. Testét egyenletes eloszlású csillóbunda borítja. Gyakran megtalálható sertések vakbelében és vastagbelében. Az emberben balantidiázist okoz.[1][2] Ez az egyetlen ismert csillós patogén.[1][2]
Szerkezete
Balantidium coli székletben. Az élőlény körül csillók vannak.
A Balantidium coli fejlődése két szakaszból áll, egy trofozoita és egy cisztaszakaszból. Előbbiben látható a két mag. A nagy mag hosszú, virsliszerű, a gömbölyű kis mag mellette van, és gyakran a nagy mag elrejti. A perisztóma a sejtszáj felé vezet. A ciszták kisebbek a trofozoitáknál, és 1 vagy 2 rétegű nehéz, kemény cisztafaluk van. Gyakran csak a makronukleusz, a csillók és a kontraktilis vakuólumok láthatók a cisztában, azonban mindkét mag jelen van, mert a cisztában nem történik magosztódás.[3] Az élő trofozoiták sárgák vagy zöldek.[4]
Terjedés
A Balantidium az embert fertőző egyetlen ismert csillós. A balantidiázis zoonózis, mely gazdájától, a házi sertéstől terjed, ahol tünetmentes, feko-orális úton. A szennyezett víz a leggyakoribb terjedési mód.[5]
Szerepe a betegségben
A Balantidium coli az ember, sertés, patkány és más emlősök vak- és vastagbelében él. Nem könnyen megy át egy fajról egy másikra, mert az új gazda szimbiontáihoz kell igazodnia. Ezután komoly patogén lehet, különösen emberben. A trofozoiták osztódnak és cisztává alakulnak a széklet dehidratációjától.[6]
A fertőzés a ciszták bevitelekor történik, általában szennyezett vízzel vagy étellel. A B. coli-fertőzés erős immunrendszerű emberekben se ismeretlen, de ritkán okoz súlyos emésztőrendszeri betegséget. A közte és a gazda közt lévő egyensúly fennállása alatt megélhet a bélrendszerben dizentéria okozása nélkül. A fertőzés a helytelenül táplálkozó emberekben a gyomor alacsony savassága miatt vagy legyengült immunrendszerű emberekben gyakoribb.[5] Akut fertőzés esetén explozív hasmenés történhet akár 20 percenként. A vastagbél perforációja akut fertőzés esetén is bekövetkezhet, életveszélyt okozva.[5]
Élete
Balantidium coli élete
A fertőzés akkor következik be, ha a gazda cisztát visz be, általában szennyezett víz vagy étel bevitelével.[1][6] Az első ciszta bevitelekor az áthalad a gazda emésztőrendszerén.[4] Bár a ciszta a gyomor savas környezete általi bomlástól kissé védett, lehetővé téve, hogy a helytelenül táplálkozó élőlények gyomrában, ahol kevesebb a sav, könnyebben túléljen, 5 alatti pH esetén könnyen lebomlik.[4][6] A ciszta a vékonybél elérésekor trofozoitákat termel.[1][4] Ezek a vastagbélbe kerülnek, ahol a lumenben élnek, és a bélflórából táplálkoznak.[1][4] Egyes trofozoiták a vastagbél falát proteázokkal és osztódással támadják, és egyesek visszatérnek a lumenbe.[1][4][6] Itt a trofozoiták lebomolhatnak vagy cisztát képezhetnek.[1][4] A cisztaképzést a béltartalom dehidratációja okozza, és általában a disztális vastagbélben történik, de történhet a gazdaszervezeten kívül a székletben is.[1][4] Így ciszták kerülnek a környezetbe, ahol újabb gazdát fertőzhetnek.[1][4]
Epidemiológia
A humán balantidiázis a Fülöp-szigeteken gyakori, de bárhol bekövetkezhet, különösen sertésekkel közeli érintkezésben lévők közt. A fertőzés ritka, és a népesség kevesebb mint 1%-ában fordul elő.[6] A betegség különösen fejlődő országokban jelent problémát, ahol a vízforrásokat sertés- vagy emberi széklet szennyezheti.[5]
↑ abcdSchister, Frederick L., Lynn Ramirez-Avila (2008. október 1.). „Current World Status of Balantidium coli”. Clinical Microbiology Reviews21 (4), 626–638. o. DOI:10.1128/CMR.00021-08. PMID18854484. PMC2570149.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Balantidium coli című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
Balantidiasis. DPDx – Laboratory Identification of Parasitic Diseases of Public Health Concern. Centers for Disease Control and Prevention, 2013
