Az 1970-es években az európai popzenében nagyon népszerűek voltak a női együttesek, különösen trió felállásban: az ugyancsak holland Luv’ mellett a nyugatnémet Silver Convention és az Arabesque, a francia Belle Epoque, vagy a későbbiek közül az À La Carte és a The Flirts nevét érdemes megemlíteni. A Babe felállása a sikeresnek bizonyult receptet követte: három dekoratív, kellemes hangú énekesnő, akik jól mozognak, s fülbemászó slágereket énekelnek. Ez utóbbiakat Peter Koelewijn írta, ő egyengette a lányok pályafutását is. Első kislemezük Please Me Please Do címmel jelent meg még 1979-ben, de az igazi népszerűséget a következő kislemez, a Never Listen to a Bouzouki Player hozta meg a számukra. A görögös hangvételű vidám dalt annak idején a Magyar Rádió is sokat játszotta. 1980-ban a régi angol népdal, a The Drunken Sailor (A részeg tengerész) diszkóváltozatával arattak újabb jelentős sikert. Ugyanebben az évben tagcserére került sor: Monique Hagemeyer távozott az együttesből, és Irene nevű barátnőjével megalapította a rövid életű Bick & Kinny duót. Monique helyére Margot van der Ven érkezett. 1981-ben az I'm a Rocking Machine című Babe-felvétel lett népszerű Európában. A következő évben újabb tagcserére került sor: Gemma van Ecket Marga Bult váltotta fel, aki a Tulip nevű duóból érkezett a Babe-hez. (Bizonyos netes források szerint erre a tagcserére már 1981-ben sor került.) 1982-ben az Indian Habits című kislemezükkel kerültek fel a toplistára. Noha 1980-ban, 1981-ben és 1983-ban is adtak ki nagylemezeket, inkább a kislemezeik voltak népszerűek. 1984-ben a Dolly the Doll című dalukkal szerepeltek utoljára a slágerlistákon. A '80-as évek közepére már alaposan megváltozott az európai könnyűzenei divat, s a Babe által képviselt hangzás kiment a divatból. Az együttes 1986-ban feloszlott. Marga a következő évben a Rechtop in de wind című dallal Hollandia képviseletében indult az Eurovíziós Dalfesztiválon, ahol ötödik helyezést ért el.
