Bánffy János II. Lajos magyar király udvarában pohárnokmesterként szolgált 1516 és 1527 között.[2] A mohácsi csata egyik túlélője volt; Bánffy János szerencsés megmenekülése emlékére Lendván templomot építtetett, familiárisát pedig kiváltotta a török fogságból." Bánffy János gyűjtött sereget a törökök ellen, mielőtt azonban megindult, az alsólendvai várkápolnában fogadást tett, miképp, ha a csatából szerencsésen kimenekül és életben marad, keresztneve után keresztelő szent János tiszteletére, Alsólendván egyházat és zárdát építtet. Bánffy János 1526augusztus 26-án vasárnap és így három nappal a nagy csata előtt jelent meg Mohácson, itt az augusztus hó 29-ki ütközetben lova megsebesítve rogyott össze alatta, ő maga pedig a földre zuhant és szerencséje, hogy csatlósa Bakács Sándor folytonosan nyomában volt; ez, midőn látta, hogy Bánffy a földre zuhant, hozzá ugratott, lováról leszállt és erre Bánffyt segítette fel, a ki aztán megmenekült és a hálás Bánffy megmentőjét nemcsak kiváltotta a török fogságból, hanem annak a baltavári (vasmegyei) uradalmat is ajándékozta és megszabadulásának emlékére Alsólendván, ennek Hószúfalu felé eső részében az országúton alul Keresztelő Szent János tiszteletére egyházat és a pálos barátok részére zárdát is építtetett. Midőn Szapolyai János királynak a hadi szerencse teljesen hátat fordítván, Lengyelországba menekült, Bánffy János uradalmai és Alsólendva is a német Ferdinándhoz szító magyarok által úgy az ellenség által is nagyon pusztíttattak, és tekintve azt a királyi kijelentést, hogy ha Bánffy János 1527 évi november 25-ig Ferdinánd királynak meg nem hódol, felségsértőnek és száműzöttnek fog tekintetni.[3]
Bánffy János Szapolyai hűséges híve volt. 1527 márciusában őt küldte követségbe Regensburgba, a birodalmi gyűléshez, hogy segítséget kérjen. Ferdinánd parancsára azonban a követeket Ausztriában foglyul ejtették és hónapokkal később engedték szabadon. Néhány hónappal később újra hallunk róla: 1527. október 3-án Ferdinánd országgyűlést tartott Budán, ahol név szerint sorolták fel azokat a főrendeket, akiknek haladékot adtak, hogy Szapolyai hűségéről Ferdinándéra álljanak, köztük volt Bánffy János is. Megnyerése fontos lett volna Ferdinánd számára. A budai országgyűlés után Ferdinánd megkezdte Szapolyai és hívei birtokainak eladományozását. Okleveleinek tanúsága szerint 1528-ban a kapornaki konvent többször iktat be új tulajdonosokat Bánffy Jánostól hűtlensége miatt elkobzott birtokokba. Thurzó Elek országbíró utasítására Várdai Pál esztergomi érseket és testvéreit Lenti (akkori nevén Nemti) castellum, oppidum és a hozzá tartozó possessiók egy részének birtokába. Hasonló esetben Báthori István nádor utasítja a kapornaki konventet, hogy tóti Lengyel Jánost iktassa be Bánffy János hűtlensége miatt adományozásra került Aranyad, Szentpéter és Zalaszeg possessiókba. Végül egy oklevél magától Ferdinándtól: Gosztonyi Mihály is kap Bánffy János fentebb felsorolt birtokaiból néhány részt. Közben Bánffy töretlenül Szapolyai híve. 1529-ben János királynál eszközöl ki birtokadományt annak a Szentgyörgyvölgyi Bakács Sándornak, aki őt megmentette Mohácsnál.[4]
1529-ik évben a magyar szent korona Bánffy János kezébe került az által, hogy Perenyi Péter koronaőr családostul, a szent koronával együtt elfogatott, és azt Bánffy kaproncai várában őriztette. Bánffy Jánost 1530-ban Szapolyai Jánosnádorrá emelte, habár Báthory István nádor még életben volt. A kettős nádorválasztás 1530. február 14-én zajlott Budán.[5] Bánffy János nádor lett a reformáció első követője a családban. Bánffy János 1534. évben meghalt, egyetlen fiú örököst Istvánt hagyván hátra, aki 1522. évben született és így édes atyja halálakor csak 12 éves volt. Ez szintén híve lett a reformáció, vallásnak, és a csodák eshetőségében is hívő és túlbuzgó katolikus által a keresztelő szent János tiszteletére építtetett egyházat profanálta az által, hogy annak tornyára a kereszt helyébe kakast állíttatott, és jeles prédikátort és mestert szerzett és ezáltal az alsólendvai eklézsiát a legnevezetesebbek közé emelte.[6]
Házassága és leszármazottja
A kevendi és órsmodi Székely családnak a címere
Feleségül vette ormosdi és kevendi Székely Margit kisasszonyt, akinek a szülei Székely Jakab, Gereben vára várnagya, majd a stájerországi és karintiai várak parancsnoka, és felsőlendvai Széchy Margit voltak. A menyasszony anyai nagyszülei felsőlendvai Széchy Miklós, aki 1469-ben királyi főlovászmester, és alsólendvai Bánffy Borbála voltak. Széchy Miklósné Bánffy Borbálának a szülei alsólendvai Bánffy Pál (fl.1416-1471), ajtónállómester, 1453-ban zalai ispán és Stiborcz Margit (fl.1437-1457), akinek az apai nagyapja Stiborici Stibor (1347–1414), erdélyi vajda, a Sárkány Lovagrend tagja volt. Bánffy János nádor és Székely Margit frigyéből született:
↑A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012) TanulmányokII.Bilkei Irén: Mohács előtt… Zala megye Jagelló-kori történetének vázlata
↑Göncz László: Barangolás a Muravidéken. A Muravidék magyar kötődésű települései és épített öröksége (Lendva, 2009). A nemzetiségileg vegyesen lakott terület települései
↑Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997). Bilkei Irén: Zala megye nemessége a Mohács utáni két évtizedben
↑Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 1. 1526—1536 (Bp., 1874)X. JÁNOS KIRÁLY BUDAI ORSZÁGGYŰLÉSE. 1530. Február 14.
↑Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)Alsó-Lendva története. Dervarics Kálmántól
