Korán árván maradt fivérével Bánffy Pállal (a későbbi ajtónállómesterrel); anyjuk Kompolti Erzsébet hamarosan újra ment férjhez. Ekkor mostohaatyjuknak, Blagay Lászlónak felügyelete alatt nevelkedtek. 1433-ban luxemburgi Zsigmond királyt elkísérte Rómába császári, koronázásra. Hosszú időt töltött a szentvárosban. Ez alkalommal nemcsak magának szerzett különféle kiváltságokat a Szentszéktől, hanem kegyúri templomai részére is, így a szemenyei Boldogságos Szűz, a tornyiszentmiklósi és a bánokszentgyörgyi plébániatemplomok részére búcsúkat. István többnyire katonáskodott, több hadjáratban részt vett, 1439-ben is ott, volt Albert király titeli táborában, ahol ki is tüntette magát.[2]Hunyadi Jánoshoz még éppen meleg barátság fűzte. Nem is maradt el egyetlen hadjáratból sem; életét is ott végezte a csata téren; 1448. október 17-én hunyt el a rigomezei csatában.[3]
Házassága és leszármazottjai
Bánffy István kétszer nősült: az első nejétől, Orsolya asszony, akinek a vezetéknevét nem ismerjük; tőle származott a fia:
Bánffy Jakab (fl.1453–1500), nagybirtokos, hadvezér. Felesége: felsőlendvai Széchy Katalin.
↑Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)1999-12-01 / 12. szám
↑Levéltári Közlemények, 54. (1983)Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2.Draskóczy István: Kapy András : egy budai polgár pályája a XV. század elején / 149–189. o.