Az egyenlő elbánás (angolul national treatment) elve a nemzetközi közjog illetve a nemzetközi magánjog egyik alapelve, jogegyenlőségi[1] elve.
Lényege, hogy a külföldi nem eshet a fogadó országban kedvezÅ‘tlenebb elbÃrálás alá, mint a hazai állampolgárok, viszont nem is igényelhet magának több jogot, mint amelyek a hazai állampolgárokat megilletik. Az egyenlÅ‘ elbánás elve számos törvény feltétlenül érvényesülést kÃvánó eljárási elvei közé tartozik. Nemzetközi szerzÅ‘déseknél azt jelenti, hogy a tagállamok a szerzÅ‘dés szempontjából ugyanazokat a jogokat nyújtják a többi tagállam állampolgárainak és szervezeteinek, mint saját állampolgáraiknak és szervezeteiknek.
Nemzetközi kereskedelmi szerződésekben
- Az egyenlÅ‘ elbánás elve a nemzetközi kereskedelmi szerzÅ‘désekben elÅ‘Ãrja, hogy a szerzÅ‘dÅ‘ felek egymásnak ugyanolyan jogokat, kedvezményeket nyújtanak, mint saját állampolgáraiknak illetve jogi személyeiknek. A kedvezmények megadása gyakran nem általános, hanem csak bizonyos kérdésekre értendÅ‘ (pl. tranzitvám fizetése)[2] Nem azonos a legnagyobb kedvezmény elvével.
A Párizsi Uniós Egyezményben
- A Párizsi Uniós Egyezmény (1883) legalapvetÅ‘bb alapelve az egyenlÅ‘ elbánás, azaz a külföldiek irányában, a belföldiekkel egyenlÅ‘ elbÃrálás elve. Ennek értelmében azokat a külföldieket, akik a Párizsi Unió bármely országának joghatósága alá tartoznak, az ipari tulajdon oltalmát illetÅ‘en az unió összes többi országában megilletik mindazok az elÅ‘nyök, amelyeket a vonatkozó törvények a belföldiek részére biztosÃtanak. Ennélfogva ezek a külföldiek a belföldiekkel egyenlÅ‘ oltalomban részesülnek és jogaik megsértése esetén ugyanazt a jogsegélyt vehetik igénybe, mint a belföldiek. A nemzeti elbánás elve szerint tehát az iparjogvédelem - és Ãgy a védjegyjog - terén mindegyik részes államnak ugyanolyan oltalmat kell nyújtania az unió hatálya alá tartozó külföldieknek, mint amilyet a belföldiek részére biztosÃt.
Jegyzetek
- ↑ De nem esélyegyenlőségi!
- ↑ Közgazdasági Kislexikon, 120. old.
Források
- Párizsi Uniós Egyezmény
- Közgazdasági Kislexikon. Kossuth Könyvkiadó, 1987. 120. old. ISBN 963 09 3063 3