Az Új köztemető krematóriuma, olykor Budapest–Rákoskeresztúri krematórium, Fővárosi Hamvasztóüzem a főváros első hamvasztóüzeme volt a Budapesti Temetkezési Intézet kezelésében, amely 1968-ban nyílt meg. Ma már nem üzemel.
A főváros növekedésével és a temetkezési szokások megváltozásával már a 19. század végén felmerült egy nagy budapesti krematórium építésének gondolata.[1] 1903-ban, majd 1915-ben pályázatot is írtak ki rá, azonban a számos terv egyike sem valósult meg, részben a tervekben szereplő épületek túldíszítettsége,[2] részben a korabeli világi és egyházi közgondolkodás ellenséges volta miatt.[3]
Nem is épült Budapesten krematórium egészen az 1960-as évekig, annak ellenére, hogy Debrecenben már 1951-től működött ilyen létesítmény. Végül a főváros mégis az építése mellett döntött, és 1964–1967 között felépült,[4] majd 1968 májusában a rákoskeresztúri Új köztemető területén megnyílt a Pomsár János (1931–2018) tervei szerint épült nagy budapesti krematórium.[5] A létesítmény kapudomborműveit Bohus Zoltán készítette.[6]
„Gyász, Krematórium” című művével került be Urbán ÁdámPéldaKÉPek sorozatábaAz Új köztemető térképe. A krematórium a 124. parcellánál található
Az 1980-as években nagy port kavart a hamvasztó működésével kapcsolatban napvilágra került hiányosságok sora. 1980 és 1983 között Tímár Péter fényképész Gyász címmel fotósorozatot készített, amely rámutatott – finoman szólva – a halottakkal való nem megfelelő, kegyeletsértő bánásmódra a dolgozók részéről. (Egymásra dobált, vagy éppen felfordított koporsók, kilógó fejek, kezek, lábak, stb.) Nem sokkal később nyilvános kiállítás is nyílt a fényképekből, amelyet azonban a főváros mindössze két nap után be is záratott.[5][7] (Érdekesség, és Tímár megítélésnek pozitív változását mutatja, hogy 2012-ben pont ezzel a felkavaró sorozatával került be Urbán Ádám PéldaKÉPek című sorozatába.)
1991-ben Erdélyi István újságíró az úgynevezett Tranger Kristóf-ügyben[8] folytatott nyomozása során tekinthetett bele bővebben a krematórium napi „munkáiba”. Több interjút is készített, amelyekben megszólaltak a krematórium munkatársai, beleértve Takács István, a krematórium akkori vezetőjét. Erdélyi úgy találta, hogy sok mindenért nem a krematórium dolgozói a felelősek, hanem a kórházak, amelyek sokszor kegyeletsértő módon (pl. felnőttet ruha nélkül, kisbaba holttestet nejlon szatyorba dobva) küldenek be a krematóriumba. Kutatásait Árván a krematóriumban című könyvében foglalta össze.[9]
Ugyanerről az időszakról egy magát pontosabban meg nevezni nem akaró, K. J. monogramú temetkezési dolgozó is beszámolt 2003-ban a Gondola.hu elektronikus hírportálnak, aki a fentiek mellett (amit személyesen is látott elmondása szerint), még borzalmasabb dolgokat is hallott munkatársaitól akkoriban.[10]
1987-ben Radó DezsőA temető csendje című riportkötetében közölt egy beszélgetést Egy nap a krematóriumban címmel, amely az Új köztemető hamvasztóüzemével kapcsolatban mutatta be a dolgozók napi munkáját, a krematóriumról való vélekedéseit.[11] Ugyanez a téma szerepelt Réz Kata Életre ítélve című könyvében is (1999).[12]
A halotthamvasztó közel 40 éven át működött. Az ezredforduló idejére meglehetősen leromlott műszaki állapotba került, felújítása jelentős anyagi forrásokat igényelt volna. Egyszerűbbnek látszott új egységet építeni, ezért a bezárása mellett döntöttek. Ez 2007. január 1-jén történt meg.[6] A létesítmény fennállása alatt közel 2 millió embert hamvasztott el.[5] Szerepét a csömöri krematórium vette át.
A kiürített, omladozó épületeket azonban nem bontották el. Napjainkra a természet kezdi visszahódítani. 2021-ben Hajner Gyula, a szellemvarosok.blog.hu munkatársa videófelvételt készített a kísérteties helyről.[5]
↑1990 októberében elhunyt a 15 hónapos Tranger Kristóf. Holttestét a Mária utcai Patológiai Intézetbe szállították, majd átadták a Budapesti Temetkezési Vállalatnak elhamvasztásra. A hamvakat november folyamán kiadták a gyászoló szülőknek, akik eltemették azokat. Decemberben kiderült, hogy a gyermek holtteste még mindig a kórbonctani intézetben van. Ott orvosok mellett a szülők azonosították, majd a test elhamvasztásra került. Nem sikerült viszont kideríteni a nyomozás során, hogy pontosan melyik kisbaba holtteste lett először elhamvasztva Tranger Kristóf néven a valódi Tranger Kristóf helyett. A krematórium munkatársa személyesen erősítette meg az Erdélyi Istvánnal folytatott beszélgetésében, hogy november elején egy „fehér rugdalózóba” öltöztetett, hasonlóan 15 hét körülinek kinéző (természetesen a krematórium munkatársai által közelebbről nem ismert) kisbaba holtteste valóban el lett hamvasztva, és az ő hamvait adták ki – tévesen – Tranger Kristóf szüleinek. Bővebben: Elcserélt halott gyermekek – Kit vagy mit temettek el? In: Pesti Hírlap, 172. sz. 1991. július 24., 5. o.
↑Árván a krematóriumban, Danubius Kódex Kiadó, Budapest, 1991, ISBN 963-7434-09-7
↑Radó Dezső: A temető csendje. Riportok és meditációk a temetkezésről, Vízügyi Dokumentációs Szolgáltató Leányvállalat, Budapest, 1987, ISBN 963-602-425-1, 101-111. o.
↑Réz Kata: Életre ítélve, RÉBISZ Kiadói Bt., Budapest, 1999, ISBN 963-85813-1-x
