A belső-ferencvárosi plébánia története a tatárjárás utáni évektől ismert. Pesterzsébetfalva, később Szentfalva egyháza a török uralom alatt elpusztult. A Boráros téren állt egy Pusztatemplom nevű templom romja a 18. századig. 1822-ben bízták meg a pesti ferenceseket új plébánia megszervezésével, tőlük 1900-ban vette át a főegyházmegyei papság. 1923-ban három új plébánia alakult.
Felújítására egy 2017. novemberi kormányhatározat egymilliárd forintot biztosított.[2] A felújítás első üteme – melynek során megújult a homlokzat és a templomkert, az altemplomban pedig urnatemetőt alakítottak ki – 2019-ben fejeződött be.
2019 őszén indult a rekonstrukció második fázisa, amely a belső tér felújítására összpontosít.[3]
Az egész templom alatt neoromán, oszlopos, kereszthajós altemplom van, amely az építkezés befejezéséig templomul szolgált. Az északi külső falon lévő Szent Ferenc-szobrot Strobl Alajos készítette, belül a szentélyben freskók láthatók Than Mórtól és Lotz Károlytól, valamint egy Ferenczy Béni által készített Szent Antal-szobor.
↑ (2019. nyár) „”. Esztergom-Budapest17 (2), 10. o. (Hozzáférés: 2019. szeptember 7.)
Források
↑Plébánia honlap:Assisi Szent Ferenc-plébánia. szentferencplebania.hu, 2011 [last update]. [2011. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 4.)
↑Budapest lexikon:Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 429–430. o. ISBN 963-05-6410-6