Édesapja Asbóth Lajos (1803-1882) 1848-49-es honvéd tábornok, Csongrád városa díszpolgára volt.[3] Középiskolai tanulmányait Pozsonyban, egyetemi tanulmányait Pesten és Zürichben végezte. (Mivel 1863-ban összeesküvés gyanúja miatt haditörvényszék elé állították, ezért fejezte be tanulmányait Zürichben.)
1866-ban Párizsba ment, ahol belépett a Klapka-legióba. Ezután visszatért hazájába s Krassó vármegyében esküdt, aljegyző s legvégül tiszt. Írói munkáját folytatta azután is, hogy 1870-ben a pénzügyminisztériumban fogalmazó, 1872-ben pedig a honvédelmi minisztériumban elnöki titkár lett. 1872-ben megvált hivatalától s a konzervatív Sennyey-párthoz csatlakozott, és a Kelet Népe főmunkatársa lett. 1875. október 1-jétől háromnegyed évig a párt megbízásából Kolozsváron az Ébredés című politikai napilapot szerkesztette. Innen visszatérve az egyesült ellenzék Magyarország című lapjának lett főmunkatársa, de publikált a Magyar Koronában is. 1881-ben Kállay Béni alatt a külügyminisztériumban működött osztálytanácsosként. 1887-ben országgyűlési képviselő lett a Szabadelvű Párt színeiben. 1892-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező taggá választotta.
Több évet töltött külföldön: 1880-ban Egyiptomban, 1884-ben Algériában s 1886-tól több ízben, leginkább Kállay Béni pénzügyminiszter kíséretében, Bosznia-Hercegovinában. Az első Wekerle-kormány egyházügyi reformjai (többek között a polgári házasság bevezetése) körüli viták hevében kilépett a Szabadelvű Pártból és az 1896-os választásokon pártonkívüliként mérettette meg magát és szerzett mandátumot. Az 1901-es választásokon már nem jutott be a törvényhozásba, s később sem.
Gábel Jakab: A lelkiismereti szabadság és a magyarhoni zsidók szervezése. Nyílt válasz Ullmann Sándor beszédére. Asbóth János levelével a szerzőhöz; Pallas Ny., Bp., 1890
A közigazgatási reform. Visszapillantás az államosítási eszme fejlődésére; Franklin, Bp., 1891
Jellemrajzok és tanulmányok korunk történetéhez (Budapest, 1892)
