René de Cossé 1503-ban vette feleségül Charlotte Gouffier de Boisy-t (1482–1537 után), I. Guillaume Gouffier (1435-1495) királyi tanácsos és kamarás, roannais-i báró, Boisy és Bonnivet ura és Philippine de Montmorency leányát (utóbbi révén Charlotte Anne de Montmorency, a híres connétable unokatestvére volt). Charlotte 1518-tól a királyi gyermekek nevelőjeként tevékenykedett, és több testvére – René de Cossé sógorai – is fontos pozíciót töltött be:
I. Artus Gouffier (1475–1519) a későbbi I. Ferenc nevelője lett, amiért az trónra lépve herceggé és pairré nevezte ki;
René de Cossé és Charlotte Gouffier házasságából négy gyermek született, köztük Charles volt a legidősebb, Artus a másodszülött. Öccsük, Philippe I. Ferenc gyermekeinek nevelője, végül Coutances püspöke és Franciaország főalamizsnása volt. Anne-Catherine de Cossé nevű leánytestvérük René de Fonsèques-hez, Surgères urához ment feleségül.
Pályafutása
Artus de Cossé 1536-ban vásárolta meg Gonnor(d) várát és uradalmát annak birtokosától, René du Bellay-től, és marsalli kinevezéséig általában e néven hivatkoztak rá. Fivére már marsall és Piemont kormányzója volt, amikor először kitűnt 1551-ben Lens ostrománál mint száz katonát vezető hadnagy. A tizedik itáliai háborúban, 1552-ben Guise hercege alatt kormányzóként sikeresen védelmezte a meghódított Metzet, 1554-ben pedig a frissen meghódított és II. Henrik francia király tiszteletére Henribourg-rá átnevezett Mariembourg kormányzójává nevezték ki. 1555-ben a bátyja által igazgatott Piemontba ment a II. Claude d’Aumale herceg – Guise herceg öccse – vezette erősítéssel, és részt vett Volpiano és Moncalieri bevételében. Érdemeiért még abban az évben a Szent Mihály-rend lovagjává nevezték ki. IX. Károly uralkodása elején, 1561-ben pénzügyi főintendánssá nevezték ki Louis d'Ongnies mellett, így ő viselte elsőként a tisztséget (pénzügyi intendánsokat 1552 óta neveztek ki; a három intendáns közül a főintendáns a királyi magántanácsnak is tagja volt.)
Artus de Cossé-Brissac (ismeretlen festő műve, 1837)
A kitörő vallásháborúk kezdetén kapitányként harcolt, de a háborúk egyik első összecsapásában vereséget szenvedett Châteaudun mellett a II. Gaspard de Coligny vezette hugenottáktól (1562. augusztus 31.). A Medici Katalin anyakirályné vezette régenskormányzat idején pályája tovább ívelt felfelé: 1564-ben atyja és bátyja nyomdokain királyi főétekfogó lett, majd 1565. október 6–9. között gonnord-ii birtokán látta vendégül a IX. Károly nagy körutazása során Loire-völgybe érkezett királyt. 1566-ban pedig secondigny-i birtokát grófsággá emelték. 1567 áprilisában marsallá nevezték ki az elhunyt Imbert de La Platière de Bourdillon helyére. A rövidesen kiújuló vallásháborúban egy lovashadtest élén tűnt ki a november 10-én Párizs közelében vívott saint-denis-i csata során, és rábízták a hugenották elleni háború vezetését az ifjú trónörökös, Anjou hercege alatt. (Főintendánssága ekkor ért véget.) 1569-ben Normandia, 1570-től pedig Orléans vidéke, Anjou és Touraine helytartójává nevezték ki, és folytatta a protestánsok elleni harcot. Anjou hercegének alárendeltségében 1569. október 3-án legyőzte Colignyt a moncontouri csatában, de 1570. június 27-én veszített Arnay-le-Duc mellett a Coligny és Navarrai Henrik vezette protestánsok ellen. 1573-ban harcolt La Rochelle ostrománál.
1574. május 4-én az anyakirályné letartóztatta Vincennes-ben és a Bastille-be záratta François de Montmorency marsallal együtt, mivel arra gyanakodott, hogy a halálos beteg IX. Károly kisebbik öccse, Ferenc alençoni herceg vezette ún. „elégedetlenekkel” szimpatizálnak. Cossé tizenhét hónapon át volt börtönben, végül III. Henrik szabadította ki. A király képviseletében Londonba utazott, hogy tárgyaljon az immár trónörökös Ferenc herceg és I. Erzsébet angol királynő végül meg nem valósuló házassági tervéről. III. Henrik 1578 végén az újonnan alapított Szentlélek-rend lovagjává nevezte ki.
Házassága, utódai
Cossé marsall címere a Szentlélek-rend nyakláncával. A címer 1. és 4. mezője a Cossé-családé, a 3. a Gouffier-ké; a 2. mezőben látható ezüst oroszlán Charnod-é, felettük pedig a Montmorency-címer
Kétszer házasodott, első felesége Françoise du Bouchet de Puy-Greffier, Charles de Bouchet és Jeanne du Bellay-Thouarcé leánya, aki anyai ágon Gonnord ura, Jean du Bellay unokahúga és Joachim du Bellay költő unokatestvére volt. Három leányuk született:
Renée de Cossé (†1622), Secondigny grófnője, Charles de Montmorency-Damville (1537–1612) herceg, admirális felesége (utóbbi Anne de Montmorency harmadik fia). Művelt hölgy volt, többek között franciára fordította Szent ÁgostonDe civitate Dei című művét, és több értekezést írt.
Jeanne de Cossé, 1572-től Gilbert Gouffier (1553–1582), Roannais hercegének felesége (utóbbi Artus Gouffier herceg, Cossé marsall anyai nagybátyjának unokája); második férje Antoine de Silly (1540 k.–1609), La Rochepot grófja, Montmirail bárója;
Madeleine de Cossé, 1578-tól Jacques de l'Hospital choisy-i őrgróf, auvergne-i kormányzó és sénéchal felesége.
Második felesége Nicole Le Roy, Guyon Le Roy altengernagy, Le Chillou ura és Radegonde de Maridor leánya, Francois de Raffin, Pecalvary és Azay urának özvegye. A házasságból nem született gyermek.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Artus de Cossé-Brissac című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
