Ez a szócikk I. Mária szicíliai királynő és I. (Ifjú) Márton szicíliai király fiáról szól. Hasonló címmel lásd még: Aragóniai Péter (egyértelműsítő lap).
Mária terhességét nagy izgalommal követte végig az aragón udvar. Idős Márton, aki az előző évben távozott ugyan Szicíliából, hogy a bátyja, I. János halálával megürült aragón trónt elfoglalja, de aki a távolból is megtartotta a Szicília főkormányzója címét, és így Szicília legfőbb urának számított, akinek mint uralkodónak és atyának is a királyi pár, a fia és a menye szintén feltétlen engedelmességgel tartozott, már jó előre gondoskodni akart a menyéről és a születendő unokájáról, és azt szerette volna, ha Mária minden szükséges ellátást megkap, hogy a szülés a lehető legjobb körülmények között menjen végbe, ezért küldött a menyének két, egy az általános orvostudományban és egy a sebészetben járatos orvost is.[7]
A fiú trónörökös születése, amelyet a királyság általános ünnepléssel fogadott, felbátorította Máriát.[7]
Miután a szicíliai királyi pár házassága hosszú évekig gyermektelennek bizonyult, ezért nagy öröm volt a trónörökös születése nemcsak Szicília, hanem Aragónia számára is. Ugyanis Szicília trónörököse volt anyja révén, Aragóniában pedig apja révén a trónörökös fia, ott a második helyen állt a trónöröklésben, azaz a korona várományosa volt. A születése tehát megoldani látszott a trónöröklést Szicíliában és a trónutódlást, valamint a dinasztia folytonosságát Aragóniában. Szicíliában az édesanyja, I. Mária királynő születése (1363) óta, azaz 35 éve királyi herceg vagy hercegnő nem látott napvilágot.
A névadásban először a szicíliai hagyományokat követték, így elsőszülöttként a világra jöttekor a Szicíliában szokásos Frigyes nevet kapta,[10] de végül az aragón hagyományok szerint Péter névre keresztelték1399. április 29-én[11]Péter napon a Szent György napi ünnepségek keretében a cataniaiUrsino-várban fogadással egybekötött fényes szertartás közepette.[12] A kis csecsemő keresztelője így szinte egy időben zajlott a nagyszülei koronázási ünnepségeivel.
A szicíliai királyi hercegek és hercegnők keresztelői közül különösen kiemelkedik Péter herceg keresztelője. A szertartást IX. Bonifác pápa apostoli nunciusa celebrálta, ami még a városban történt, és ennek a cappella del Paradiso adott otthont. Itt helyezték el a keresztelőmedencét, az eszközöket, a vendégek számára fenntartott helyeket és a jobb megvilágosításhoz szükséges gyertyatartókat. A fogadáson, amelyet az Ursino-várban székelő szicíliai parlament nagytermében tartottak, a vidámságról a fuvolajátékosok gondoskodtak, és ez alkalomból Szicília híres mézes süteménye, a pignolata is nagy mennyiségben fel volt szolgálva a vendégek számára.[13]
Ugyanakkor amint elérte a nyolc hónapos kort (1399. július 17.), a nagyszülők, az aragón királyi pár döntése alapján, akik a távolból is Szicília legfőbb urai maradtak, akiknek a szicíliai királyi pár szintén feltétlen engedelmességgel tartozott, a kis Pétert elválasztották az édesanyjától, Mária királynőtől, és átvitték a palota egy másik lakosztályába azzal az indoklással, hogy az anya közelsége ne járjon káros következményekkel a kis herceg személyiség-fejlődésére.[14]
Röviddel a második születésnapja előtt a kis Péter-Frigyes herceg azonban egy balesetben életét vesztette. 1400. augusztus 16-án[15] vagy november 8-án[16]Cataniában[17] a szülei jelenlétében[17] az Usino-vár egyik csarnokában[17] egy lovagi tornán fejbe találta egy széttörött kopja hegye.[18] Apja, Ifjú Márton rögtön értesítette a főváros, Palermo lakosságát a szomorú hírről.[19] Édesanyja, Mária királynő nem bírta kiheverni ezt a csapást, és a fia halála miatt mély levertség lett rajta úrrá, megbetegedett,[17] és csak nem sokkal élte túl a fiát. Mária királynő Lentini várában hunyt el 1401. május 25-én, feltételezhetően pestisben.[20] A Barcelonai-ház királyi ága pedig pár évvel később törvényes férfi ágon kihalt, miután Ifjú Márton házasságból született utódok nélkül 1409-ben elhunyt, majd apja, Idős Márton is meghalt a következő évben.
Péter herceg féltestvérei voltak: Márton herceg, Jolán nieblai grófné és Frigyes lunai gróf.
Fodale, Salvatore. Martino il Giovane e la soggezione del Regno di Sicilia a quello d’Aragona, In: María Teresa Ferrer i Mallol (szerk.): Martí l'Humà: el darrer rei de la dinastia de Barcelona (1396-1410) : l'Interregne i el Compromís de Casp = Memòries de la Secció Històrico-Arqueològica 98 (olasz nyelven), Barcelona: Institut d'Estudis Catalans. Secció Històrico-Arqueològica, 699–706. o. (2015). Hozzáférés ideje: 2015. szeptember 16.ISBN 978-84-9965-251-1
Isenburg, Wilhelm Karl, Prinz zu: Die Könige von Aragonien 1035–1412, Tafel 45., In: W. K. P. z. I.: Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staten II., J. A. Stargardt, Berlin, 1936. (második kiadás: Marburg, 1965.)
Sardina, Patrizia. Maria d'Aragona, regina di Sicilia, In: Mario Caravale (szerk.): Dizionario Biografico degli Italiani Vol 70 (olasz nyelven), Róma: Istituto della Enciclopedia Italiana (2008). Hozzáférés ideje: 2015. szeptember 16.
Schwennicke, Detlev: Die Könige von Aragón, Grafen von Barcelona 1387–1410 a. d. H. Barcelona, 1387–1394 Herzoge von Athen und (/1391) Neopatras, 1401–1410 auch Könige von Sizilien, In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäischen Stammtafeln, Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 72., Verlag von J. A. Stargardt, Marburg/Berlin, 1984.
