1865-ben a pápai református teológiai akadémián végzett, majd 1867-1869 között a berlini és a Zürichi Egyetemen tanult teológiát. 1865-ben Pápán országgyülési képviselőnek választották meg.
Előbb köztanító volt, majd 1865–1867 között Monoszlón segédlelkész, 1867-ben Pápán helyettes tanár. Tanulmányai idején 1869-ben a Zürichi Magyar Egylet jegyzője. 1869–1888 között a pápai református főiskola politikai és jogi tudományok rendes tanára, 1878–1879 és 1883–1884 között a főiskola igazgatója volt. 1888-1896 között Ácson, 1896-ban Komáromban lelkipásztor. 1896-tól haláláig a Dunántúli református egyházkerület püspöke[2] és a Főrendiház tagja volt.