Apja Bocsor Péter földművelő gazda volt. Gimnáziumi és főiskolai tanulmányait (teológiát és jogot) 1819-ben Pápán kezdte s ott végezte el 1832-ben; miközben 1830–1831-ben a költészeti osztály segédtanárává, majd az iskola szeniorává tették. 1835-ben a dunántúli református egyházkerület rendes tanárrá választotta; ekkor külföldre ment az ottani egyetemek látogatására. Leghosszabban Berlinben időzött, és onnan 1837. augusztus 5-én indult hazafelé. Még abban az évben foglalta el székét a pápai kollégiumban, ahol a magyar közjogot és történelmet tanította. 1845-ben ügyvédi oklevelet szerzett. 1848-ban az enyingi választó kerület részéről képviselőjeként került a pesti nemzetgyűlésbe, de már 1849. januárban visszatért családjához. Ezentúl állásának és az irodalomnak élt. 1874-ben a pápai református jogakadémiánál a birói vizsgák elnökévé választották.
Munkái
Bocsor István sírja a pápai Alsóvárosi temetőben
Halotti versek, melyeket néhai nagytiszt. Márton István utolsó tisztességtételére készített. 1831-ben. Veszprém.
Rövid franczia nyelvtudomány, gyakorlati példákkal. Pápa, 1839–40. Két kötet. (B. I jegyekkel.)
A dunántúli ref. egyházkerület megbízásából a Halotti énekek c. énekes könyvet hangjegyekkel ő látta el, mely 1841-től fogva közhasználatban van 21 kiadást ért.
Kéziratban van mintegy 60 ívre terjedő Világtörténete, Statisztikája (40 iv), Magyar nyelvtana, Énektana, Nevelés- és oktatástana s számos bírálata stb. Mint költészettanár irt magyar vers- és költészettörténetet, mely 1831-ben nagy figyelmet keltett.
Költeményei jelentek meg a bécsi Sokfélében (1831–32.). Politikai és polemikus cikkeket írt a Társalkodóba, Athenaeumba, (Figyelmet keltettek hirlapi bölcseleti vitái Hetényi Jánossal, melyeket Erdélyi János is kiemel bölcs. történetében. B. Hegel álláspontját védte), győri Hazánkba (1848. 221–223. sz.), Magyar Sajtóba (1861–62.); a pápai kaszinó 50 éves történetét írta a Casino (1885) Névkönyvébe.
