Anne Hathaway (1555/1556 – 1623. augusztus 6.) volt William Shakespeare felesége. 1582-ben kötöttek házasságot. Anne Hathaway-ről igen kevés információ maradt fenn, néhány jogi dokumentum kivételével, de személyisége és Shakespeare-rel való kapcsolata a történészek és életrajzírók állandó spekulációjának tárgya.
Élete
Anne Hathaway feltehetően Shottery-ben, Stratford-upon-Avon-tól nem messze, az angliaiWarwickshire grófságban nőtt fel. Feltehetően azon a tanyán született és nőtt fel, amely a Hathaway család birtokában volt egészen a 19. századig. Apja, Richard Hathaway, szabad földműves volt. 1581 szeptemberében halt meg és 6 font 13 shilling 4 penny-t hagyott Anne-ra, melyet esküvője napján kellett kifizetni neki.[2]
Házassága
Hathaway 1582. novemberben házasodott össze William Shakespeare-rel, miközben már terhes volt az első közös gyermekükkel, akinek hat hónappal később adott életet. Az esküvő idején Hathaway 26 éves volt, Shakespeare csak 18 - a történészek ennek alapján feltételezik, hogy a házasságot a Hathaway család erőltette Shakespeare-re, aki teherbe ejtette Anne-t. Ez azonban csak feltételezés és semmilyen konkrét adat vagy utalás nem támasztja alá.
Egy ideig a worcesteri püspöki irattárban talált dokumentumok alátámasztani látszottak ezt a feltételezést, ahol egy házassági engedélye találtak "Wm Shaxpere" és egy bizonyos "Annam Whateley" nevére kiállítva. Azonban a rákövetkező napon Fulk Sandells és John Richardson, a Hathaway család barátai, egy 40 fontos garanciát írtak alá "William Shagspere and Anne Hathwey" esküvőjére.[3] Frank Harris, a The Man Shakespeare (1909) című életrajz írója ezt úgy értelmezte, hogy Shakespeare egy másik nővel (Anne Whateley-vel akart összeházasodni), de amint az kiderül, a Hathaway család arra kényszerítette, hogy elvegye a terhes Anne-t. Harris értelmezése szerint a kényszerházasság miatt hagyta el Shakespeare szülővárosát, költözött Londonba és kezdte meg színházi karrierjét.[4]
Azonban Stanley Wells, az Oxford Companion to Shakespeare szerzője szerint, a legvalószínűbb és leginkább elfogadottabb értelmezés szerint a két név minden bizonnyal a püspöki írnok hibájából ered.[5]
Házaséletük
Anne három gyereket szült: Susanna 1583-ban, az ikrek, Hamnet és Judith pedig 1585-ben. Házasságuk nagy részét Shakespeare Londonban töltötte, ahol drámáit írta és rendezte, míg Anne Stratfordban élt. Azonban Shakespeare minden évben visszatért hosszabb-rövidebb időre Stratfordba,[6] és amikor 1613-ban visszavonult Stratfordot választotta lakhelyének.
Halála
1623-ban halt meg és Stratford-upon-Avonban található Szentháromság-templomba temették el. Sírfelirata: Here lyeth the body of Anne wife of William Shakespeare who departed this life the 6th day of August 1623 being of the age of 67 years. („Itt nyugszik Anne, William Shakespeare feleségének teste, aki 67 évesen, 1623. augusztus 6-án távozott az élők sorából”). A síron egy latin felirat is látható,[7] amelyet feltehetően John Hall orvos, Anne lányának, Susannának a férje írt.[3]
Anne Hathaway az irodalomban
Shakespeare 145. szonettjéről azt feltételezik, hogy Anne Hathaway-re utal benne, a hate away kifejezés az I. Erzsébet korabeli kiejtésnek megfelelően szójáték lehetett a Hathaway névre, míg a rákövetkező "And saved my life" kifejezés, szintén a korabeli kiejtés alapján, megfelelt az "Anne saved my life" kifejezésnek.[8] A szonett sorainak hossza eltér a későbbi szonettektől, egyszerű nyelvezete alapján azt feltételezik, hogy a többinél sokkal korábban született.
↑ abStanley Wells, "Hathaway, Anne". Oxford Companion to Shakespeare, Oxford University Press, 2005, p.185. Sandells had overseen the drawing up of Richard Hathaway's will and Richardson had been a witness.
↑Frank Harris, The Man Shakespeare, BiblioBazaar, LLC, 2007, (reprint) p.362.
↑Stanley Wells, "Whateley, Anne". Oxford Companion to Shakespeare, Oxford University Press, 2005, p.185; p.518. See also Park Honan, Shakespeare: a life, Oxford University Press, 2000, p.84.
↑Stanley Wells, Gary Taylor, John Jowett, William Montgomery, William Shakespeare, a textual companion, W. W. Norton & Company, 1997, p.90
↑Vbera, tu mater, tu lac, vitamque dedisti. / Vae mihi: pro tanto munere saxa dabo? / Quam mallem, amoueat lapidem, bonus angelus orem / Exatvt, christi corpus, imago tua~~ / Sed nil vota valent. venias citò Christe; resurget / Clausa licet tumulo mater et petet.