Zongoratanulmányait 12 évesen kezdte, tanárai Stefániai Imre, Hegyi Emánuel és Keéri-Szántó Imre voltak. 1939 és 1941 között Dohnányi Ernő tanítványa volt. A nagyközönség előtt 1939-ben, 18 évesen mutatkozott be Budapesten, Willem Mengelberg vezényletével Brahms B-dúr zongoraversenyével. 1943-ban Svájcba költözött, feladva a Wilhelm Furtwängler vezette Berlini Filharmonikus Zenekar szólistaposztját. 1955-ben svájci állampolgárságot nyert, és rendszeresen tartott mesterkurzusokat Zürichben és Luzernben is. Nemzetközi karrierje 1947-től kezdett kibontakozni, előbb a virtuóz romantikus zongorairodalom, később pedig Bartók műveinek specialistájaként vált elismertté. Hangversenyein főleg Beethoven, Liszt, Schumann, Grieg, Brahms, Csajkovszkij és Rachmaninov műveit játszotta, később Bartók Béla munkáinak avatott tolmácsolója lett.
Magánélete
Feleségül vette Hortense Bührlét, Emil Georg Bührle, a Werkzeugmaschinenfabrik Oerlikon, Bührle & Co. tulajdonosa és műgyűjtő lányát.
Utolsó koncertjét 1976. június 1-jén tartotta Innsbruckban. 54 és fél éves korában, nyelőcsőrák következtében, Zürichben hunyt el.
Emlékezete
Emlékére Zürichben háromévente nemzetközi zongoristaversenyt rendeznek.[1]
