Hossza: 1150 km, vízgyűjtő területe: 191 000 km², évi közepes vízhozama (254 km-re a torkolattól): 1000 m³/sec.
Az Anadir-fennsík középső részén ered. Kezdetben a fennsíkon dél felé folyik, majd laposabb vidékre érve, Markovo falutól tavakkal, holtágakkal, mocsarakkal borított tundrán északkelet felé halad. Legnagyobb mellékfolyója, a Belaja-folyó torkolatánál éles kanyart vesz dél felé, völgye itt kiszélesedik. Az Anadir-alföldön mellékágakra szakadva folyik tovább kelet felé és a Bering-tenger Anadir-öbléhez tartozó Onyemen-öbölbe torkollik.
Decembertől júniusig az Onyemen-öblöt egybefüggő jég borítja, tél közepén a jég vastagsága elérheti a 2–2,5 m-t. A folyó október második felétől május végéig befagy. Nyáron kisebb hajók számára a torkolattól kb. 570 km-ig hajózható.
Jelentősebb mellékfolyói
Jobbról, délnyugat felől a Majn (475 km).
Balról, észak felől a Belaja (396 km) és a Tanyurer (482 km).
A Majn alsó szakasza és az Anadir által határolt területen alakították ki a „Lebegyinij” (Hattyú) tájvédelmi körzetet.
Települések
A folyó mentén nincsenek nagyobb városok. Néhány jelentős település:
Markovo, a folyó középső szakaszán; 1889-ig ez volt Csukcsföld közigazgatási központja.
Nem a folyó mentén, hanem a torkolattól 25 km-re, az Onyemen-öböl déli partján fekszik Csukcsföld fővárosa, a folyóéval azonos nevű Anadir (lakossága 11 200 fő volt 2006-ban).
Források
A. A. Szokolov. Gidrografija SZSZSZR (orosz nyelven) (1952). Hozzáférés ideje: 2009. június 10.
Nagy szovjet enciklopédia, 3. kiadás (orosz nyelven) (1969–1978). Hozzáférés ideje: 2009. június 10.
Anadir (orosz nyelven). [2009. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 10.)