An–140
Ukrán An–140-es a Hosztomeli repülőtér fölött
Funkció	regionális utasszállító repülőgép
Gyártó	Harkivi Repülőgépgyár, Aviakor, Iráni Légijármű Gyártó Vállalat (HESA),
Tervező	Anotonov
Sorozatgyártás	1997-től
Gyártási darabszám	35 (2017. júliusi állapot szerint)
Ár	9 millió amerikai dollár
Rendszeresítők	Oroszország hadereje, Jakutia légitársaság, Antonov légitársaság, Motor Szics
Kapacitás	52 fő
Személyzet	2 fő
Típusváltozatok	IrAn–140
Első felszállás	1997. szeptember 17.
Szolgálatba állítás	2002
A Wikimédia Commons tartalmaz An–140 témájú médiaállományokat.

Az An–140 az ukrán Antonov tervezőiroda által kifejlesztett kis hatótávolságú légcsavaros gázturbinás utasszállító repülőgép. Az An–24 leváltására készült, elődjénél nagyobb szállítókapacitással. Első repülésére 1997. szeptember 17-én került sor. Gyártása Ukrajnában és Oroszországban is folyik. Iránban a HESA cég licenc alapján gyártja IrAn–140 jelzéssel. Legfeljebb 52 utas szállítására alkalmas

A repülőgép tervezése 1993-ban kezdődött a kijevi Antonov tervezőirodában az akkor már több mint 30 éve üzemelő és kiöregedett An–24 leváltására. Az első, terhelési próbákra szolgáló prototípus 1997 júniusában készült el a Harkivi Repülőgépgyárban. A típus első felszállására 1997. szeptember 17-én került sor. A repülési teszteket 1998 folyamán hajtották végre. A légialkalmassági bizonyítványhoz szükséges próbákhoz összesen három repülőképes prototípus készült. A repülőgép tesztelésére szélsőséges viszonyok között, így –55 °C és +45 °C közötti hőmérsékleti tartományban, valamint oxigénszegény, magashegyi körülmények közti (1700 m-en lévő repülőtérről történő) üzemeltetésre is sor került. A gép 2000-ben kapta meg a légialkalmassági engedélyeket, majd 2001-ben kezdődött a sorozatgyártása. Első menetrend szerinti repülését 2002-ben végezte.

Sorozatgyártása Ukrajnában a Harkivi Repülőgépgyárban, Oroszországban a szamarai Aviakor Repülőgépgyárban, valamint Iránban az iszfahani HESA cégnél folyik. Az Aviakor 2014 elejéig-ig 7 db-ot épített a típusból. Az orosz–ukrán kapcsolatok megromlása, valamint az orosz vállalatokkal szembeni ukrán szankciók miatt az Aviakor az ukrán alkatrészek hiánya miatt 2014-ben befejezte a gép sorozatgyártását, és az Orosz Légierő által rendelt teljes mennyiséget sem tudta leszállítani.

A repülőgép felsőszárnyas kialakítású. A szárnyakon helyezkedik el a 2 db TV3–117VMA–SZBM1 légcsavaros gázturbina, amely a helikoptereken alkalmazott TV3–117 típusú szabadturbinás hajtómű átalakított változata. A hajtóműveket a zaporizzsjai Ivcsenko-Progresz tervezőiroda fejlesztette ki és a szintén Zaporizzsjában található Motor Szics gyártja. A beépített AI9–3B fedélzeti segédhajtóművet a gép farokrészében helyezték el. A gép törzsének hátsó részében, valamint az utastér alatt összesen 9 m³-es tehertér található, amely 1,84 t tömegű terhet képes befogadni. A tehertér ajtajai a hasonló gépekéhez viszonyítva szokatlanul nagyok. A hermetizált utastér elülső részében az ülések kiszerelésével további kiegészítő tehertér alakítható ki. Hagyományos hárompontos futóműve van. A főfutók a törzs alsó részén kialakított gondolába húzhatók be. A futómű kerekei kisnyomásúak, így a gép füves és egyéb előkészítetlen repülőtérről is biztonságosan üzemeltethető. Az utastérben az alapváltozatban 52 személy számára van ülőhely.

2013. májusi állapot szerint 25 db An–140 üzemel. 2006-ban 3 db az ukrán Aeromiszt-Harkiv légitársaságnál, 3 db az Antonov légitársaságánál, 1 db a zaporizzsjai Motor-Szics légitársaságánál, 2 db az Azeri Légitársaságnál, további 2 db pedig az Iljics-Aviánál állt üzemben. További 19 gépre van rendelés. Az iráni IrAn–140 változatból 2 db-t üzemeltet a Safiran Airlines.

A repülőgéppel eddig öt katasztrófa történt, ebből négy Iránban, az ötödik Azerbajdzsánban. A balesetek pilótahiba, hajtóműleállás és egyéb műszaki okok miatt következtek be.

• An–140–100 – Az alapváltozathoz képest 1 méterrel megnövelték a szárnyak hosszát, csökkentették az üzemanyagfogyasztást és növelték a hatótávolságot. A prototípusok elkészítése után gyakorlatilag az összes sorozatgyártású változat valójában az An–140–100-as változat.
• An–140T – teherszállító változat
• An–140TK – átalakítható utas- és teherszállító változat
• An–140VIP – megnövelt komfortfokozatú repülőgép, az alapváltozaténál nagyobb hatótávolsággal
• IrAn –140 – Iránban licenc alapján gyártott változat, amely megegyezik az An–140–100-zal. A gépeket a HESA Ukrajnából szállított alkatrészekből építi.

2002-es bemutatásától kezdődően az Antonov An–140-típusú repülőgépekkel összesen öt szerencsétlenség történt, ebből négy esetben javíthatatlan állapotú káresemények történtek a gépek szerkezetében, míg egy esetben lehetőség nyílt a gép javítására. Összesen 111 halálos áldozatot követeltek az ezzel a típussal történt légi közlekedési balesetek.^[1] A balesetet szenvedett gépek közül három iráni összeszerelő-üzemben készült.

• 2002. december 23-án 44 fővel a fedélzetén lezuhant az Aeromist Harkiv 2137-es járata, az iráni Ardesztán közelében.^[2]
• 2005. augusztus 12-én kényszerleszállást hajtott végre műszaki meghibásodás miatt a Szafiran légitársaság HESA IrAn-140-ese és túlfutott a repülőtér kifutópályáján. A gép súlyosan megsérült, az utasok között nem voltak halálos áldozatok.^[3]
• 2005. december 23-án az Azerbajdzsáni légitársaság 217-es járata 23 utassal és a kétfős legénységgel a Kaszpi-tengerbe zuhant. Mindenki életét vesztette a balesetben.^[4][5]
• 2009. február 15-én az iráni összeszerelésű IrAn-140-100 (teszt lajstromjele a HESA 90-04 volt) repülőgép lezuhant Sáhinsahr és Mejme megye területén, kiképzési repülés közben. A gépen tartózkodó 5 fős legénység életét vesztette.^[6]
• 2014. augusztus 14-én a Szepahan légitársaság 5915-ös járata lezuhant nem sokkal a teheráni nemzetközi repülőtérről történő felszállását követően. A járat belföldi utasforgalomban vett részt. A balesetnek 10 túlélője volt. A gépen 40 utas és 8 fő személyzet tartózkodott. A felszállás közben a kettes hajtómű meghibásodott.^[7]

• Hossz: 22,60 m
• Fesztáv: 24,505 m
• Magasság: 8,23 m
• Szárnyfelület: 51 m²
• Tömege üresen: 12 810 kg
• Maximális felszállótömeg: 21 500 kg
• Maximális terhelés: 6000 kg

• Hajtóművek száma: 2
• Hajtóművek típusa: TV3–117VMA–SZBM1
• Hajtómű teljesítménye: 1838 kW (2466 LE)

• Utazósebesség: 460–540 km/h
• Legnagyobb sebesség: 575 km/h
• Utazómagasság: 7600 m
• Hatótávolság teljes terheléssel: 1380 km
• Emelkedési sebesség: 6,83 m/s

• A repülőgépet kifejlesztő Antonov Tudományos-Műszaki Komplexum (ANTK) honlapja
• Az An–140 az Antonov ANTK honlapján (angolul)
• Az An–140 a sorozatgyártást végző Harkivi Repülőgépgyár honlapján
• A szamarai Aviakor repülőgépgyár honlapja Archiválva 2011. szeptember 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
• An–140-oldal Archiválva 2006. december 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Ан–140, az Ugolok nyeba repülő-enciklopédia cikke (oroszul)