Ambrozovics Dezső
Élete
Született	1864. február 24. Buda
Elhunyt	1919. január 17. (54 évesen) Budapest
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	tárcák, versek, novellák, regényfordítás
A Wikimédia Commons tartalmaz Ambrozovics Dezső témájú médiaállományokat.

Ambrozovics Dezső (Buda, 1864. február 24. – Budapest, 1919. január 17.) újságíró, író, műfordító, műgyűjtő.

Ambrozovics Béla (1835–1905), neves mérnök és közgazdasági szakíró fia, Kossuth Zsuzsanna unokája.

A budapesti egyetemen jogot végzett, majd ügyvéd lett Budapesten. Több újság és folyóirat munkatársa volt, 1885-től zene- és színikritikákat írt az Egyetértés című lapba, 1890–91-ben pedig a Zenevilág című lap főmunkatársa volt. 1890-től 1897-ig a Fővárosi Lapok, 1891 és 1914 között pedig az Új Időknél volt alkalmazásban. 1898-tól 1909-ig a Műcsarnok című lap szerkesztője volt.

Irodalmi munkássága A Hét, a Magyar Lányok, a Művészet és az Ország-Világ című lapokhoz kötődik; tárcákat, verseket, novellákat jelentetett meg. Sokat fordított, elsősorban orosz irodalmi alkotásokat, Puskin, Turgenyev, Gogol, Tolsztoj, Csehov és Gorkij műveit, köztük az Anna Karenyinát (megjelent 1905-ben) és a Háború és békét.^[1] Fordításai többnyire a Klasszikus Regénytár című sorozatban jelentek meg.

1899. december 4-én a Szent Anna rend III. fokozatának lovagjává választották Szentpéterváron.^[2]

Több mint 250 műtárgyból – elsősorban festményekből – álló kollekcióját végrendeletében a szegedi Móra Ferenc Múzeumnak ajándékozta; a gyűjtemény felesége halála (1936. ősz) után került a múzeumba.^[3]

• Hajótöröttek. Elbeszélések, Budapest, 1893.
• A mogyoró. Vígjáték, Budapest, 1900.
• Újabb versek. Budapest, 1903.
• Szimfóniák. Versek, Budapest, 1918.

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak

Ambrozovics Dezső témában.

• Magyar irodalmi lexikon I. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1963–1965. 27. old.
• Új magyar életrajzi lexikon I, (A–Cs). Magyar Könyvklub, 2001. 110. old. ISBN 963-547-415-6