Ambrozovics Béla (Zombor, 1835. január 20. – Budapest, 1905. március 9.) mérnök, miniszteri tanácsos, a III. osztályú vaskoronarend tulajdonosa és a belga Lipótrend középkeresztese.
Életpályája
Apja, Amborozovics Nepomuk János okleveles mérnök, ügyvéd, Zombor város tanácsosa és egy ízben követe volt a pozsonyi országgyűlésen. Ambrozovics Béla gimnáziumi tanulmányait Kalocsán, Baján és Budán, a bölcseletit a pesti egyetemen végezve, a műegyetemet járta Pesten (1851/2-től), Bécsben és Karlsruheban. Még tanulmányainak befejezése előtt segédkezett a Strasbourg-Kiel közötti vasúti híd tervezésénél. 1857 őszén a Ferencz József-vasút igazgatóságánál nyert alkalmazást Stájerországban; innen a Déli VasúthozNagykanizsára és 1864-ben mint osztálymérnököt Budára helyezték át. 1867-ben államszolgálatba lépett, a közmunka és közlekedési minisztériumnál vasúti felügyelő, 1871-ben osztálytanácsos, majd pedig báró Kemény Gábor alatt miniszteri tanácsos és a vasúti főfelügyelőség főnöke lett. 1885-ben a Brüsszelben tartott első nemzetközi vasúti kongresszuson, mint a magyar kormány kiküldöttje, a kongresszus egyik szakosztályának elnöke és állandó bizottságának tagja volt. Beutazván Német-, Francia-, Olaszország, Angliát, Belgiumot és Svájcot, 1863-ban Amerikába ment első nejéért, Meszlényi Gizelláért (Meszlényi Rudolf és Kossuth Zsuzsanna idősebbik leányáért). Miután neje 1865 őszén elhunyt, 1876. szeptember 9-én Itáliában annak testvérét, Ilonát vette nőül, aki szintén írt az amerikai lapokba, bár viszonylag ritkán. Ismertette a Földrajzi Közleményekben az Egyesült Államok nemzeti parkjait.
A magyar mérnök- és építészegyletnek 1867-es megalakulásától kezdve választmányi tagja volt. 1872 és 1878 között titkára, 1885-88-ban alelnöke volt. A társulat közlönyét pedig 1869-től 1878-ig szerkesztette.
Közleményei kizárólag a Magyar Mérnök- és Építészegylet Közlönyében jelentek meg, melyeknek egy része német, francia és olasz nyelvre lefordíttatott. Írásai New York-i szakfolyóiratokban is megjelentek. A Közlekedés szakfolyóirat (1889) is közölte a vasúti kongresszuson tartott előadásait. Költészettel is foglalkozott, habár már későn és többnyire alkalmi verseket írt, amelyek az egylet kiadványaiban és a Vasárnapi Ujságban (1882) jelentek meg.
Ambrozovics Béla első házasságából származott fia Ambrozovics Dezső jogtudós és hírlapíró.
Emlékezete
Díszes síremléke a zombori temetőben található.
Munkái
Czélszerű volna-e a magyar államvasutakat bérbe adni, vagy azok kezelését magán vállalkozókra bízni? Pest, 1871. (Külön nyomat a M. Mérnök- és Építészegylet Közlönyéből.)
Felköszöntő Schwarczel Sándor egyleti titkárra. Bpest, 1880. (Hosszabb költemény. Külön nyomat u. onnan.)
Ybl Miklósra 1882. decz. 5. Bpest (Költemény. Külön nyomat a Vasárnapi Ujságból.)
De l'utilité des chemins de fer. Bruxelles, 1888.
Vantaggio economico delle strade ferrate e calcolo del medesimo. Milano, 1888.
Exposé de la question des primes au personnel. Art. XX. du questionnaire de la troisième session du congrès. Paris, 1889. (Congres International des Chemins de Fer. III-me Session No 51.)
A vasutakból eredő közgazdasági haszon és kiszámítása. (Bp., 1887);
A magyar vasúti zónadíjszabás és elmélete. (Bp., 1893; franciául: Bruxelles, 1888; olaszul: Milan, 1895; németül: Teschen, 1898);
Az ár és a fogyasztás, illetőleg termelés közötti viszony. (Bp., 1895; németül: Teschen, 1898);
A tudomány érdekében. (Bp., 1896);
A technikus kérdéshez. (Bp., 1896);
Országok gazdasági erejének összeméréséről. (Bp., 1897; németül: Wien, 1898);
