Alvinczy Imre (Albertirsa, 1897. március 11. – Budapest, 1971. augusztus 1.) magyar ügyvéd, újságíró, országgyűlési képviselő (1947–1953).
Élete
Bleyer családnéven született, református vallásban, Bleyer Ignác kovácsmester, később lókereskedő és Lustig Ilona házasságából. Szüleit korán elvesztette. Középiskolai tanulmányai után, 1915. augusztus 15-én katonai szolgálatra vonult be, ahonnan csak 1919 végén szerelt le. Az eltelt évek alatt jelentős időt töltött a fronton az első világháború különböző hadszínterein, két ízben is könnyebb sebesülést szenvedett el.
Pályáját újságíróként kezdte, 1921-ben Vázsonyi Vilmos lapjánál, a Nagy Magyarországnál, ahol előbb riporter, később politikai munkatárs volt. Ezzel párhuzamosan elvégezte a jogi egyetemet; diplomáját 1925-ben szerezte meg, ami mellé 1927-ben letette a bírói és az ügyvédi szakvizsgát is. Ettől fogva leginkább ügyvédként dolgozott, bár egyes időszakokban más jogászi feladatokat is ellátott.
Még 1925-ben lépett be a Vázsonyi nevével fémjelzett Nemzeti Demokrata Polgári Pártba (NDPP), melynek húsz éven keresztül a tagja maradt, közben 1938-ban kinevezték a párt főügyészének, 1942-től pedig társelnöki tisztséget is viselt. 1938–1940 között kisebb-nagyobb megszakításokkal ismét katonai szolgálatot teljesített, mint tüzértiszt; később munkaszolgálatra vezényelték. Szálasi Ferenc hatalomra jutásakor megszökött alakulatától, s a következő időszakot különböző helyeken bujkálva töltötte.
1945-től visszatért az ügyvédi praxishoz, a következő évben pedig magyarosította nevét. 1947-ben belépett a Független Magyar Demokrata Pártba (FMDP), és elindult az azévi parlamenti képviselő-választáson is. 1947. augusztus 31-én mandátumot is szerzett, Fejér és Komárom-Esztergom vármegyék, illetve Székesfehérvár törvényhatósági város közös választókerületében. Tagja maradt az országgyűlésnek az 1949. májusi választás után is, akkor már a Magyar Függetlenségi Népfront nagy-budapesti választókerületi jelöltjeként. 1949–1954 között tagja volt a népfront Országos Tanácsának is, ügyvédként pedig ebben az időszakban főleg olyan személyeket védett, akik ellen disszidálási kísérlet miatt indultak büntetőeljárások.
1959-ben, múltbéli tevékenységeire hivatkozva megpróbálták eltiltani az ügyvédi hivatástól, de az FMDP korábbi vezetőjének, Balogh Istvánnak közbenjárása ezt végül is megakadályozta. 1960. október 21-én viszont államrend elleni izgatás gyanújával indult büntetőeljárás vele szemben, mert
„az adatok szerint évek óta rendszeresen tesz izgató kijelentéseket a Luxor Eszpresszóban egy hét-nyolc főből álló asztaltársaság előtt”.
Ezt az eljárást néhány héten belül ugyancsak megszüntették, mert bár a hatóságok szerint valóban ellenséges beállítottságú volt a népköztársaság ellen, de kijelentései nem merítették ki az izgatás büntetőjogi fogalmát.
Művei
- Az árdrágító visszaélés jogszabályai. Összeállította és jegyzetekkel ellátta Politzer Zsigmond. Budapest, 1946
Források