A templom ma, balra a Sint-Victorinstitute épülete
Alsemberg település a belgiumi Flamand-Brabant tartományban található Beersel község része, Brüsszeltől délnyugatra kb. 12 km-re fekszik. 1977-ig a település önálló község volt, akkor olvadt be négy másik környékbeli településsel együtt Beersel községbe. Alsemberg területe 6,19 km², lakosainak száma 5377 fő (2005-ös adat).
Történelem
A régészeti kutatások szerint a település környéke már a római hódÃtást megelÅ‘zÅ‘en benépesült. A római korból származik a Dikke Mier út, amely a római katonai úthálózat része volt, szomszédságában számos római kori pénzérmét találtak. A Dikke Mier késÅ‘bb egyértelmű határvonalat alkotott Alsemberg és a közeli Dworp falu között.
A város elsÅ‘ emlÃtése a 13. sz. közepébÅ‘l származik, amikor a falu és környéke (csakúgy mint a közeli Beersel városa) a közeli Sint-Genesius-Rode (franciául: Rhode-Saint-Genèse) major része volt. A 14. sz.-ban épült fel a település temploma, az Onze-Lieve-Vrouwekerk van Alsemberg.
1861-ben a van Scheppers testvérek iskolát alapÃtottak a templom közelében. A Sint-Victorinstituut mára igazi oktatási komplexummá nÅ‘tte ki magát, ma általános iskolának, gimnáziumnak (Algemeen Secundair Onderwijs v. ASO), bentlakásos szakmunkásképzÅ‘nek (Buitengewoon Lager Onderwijs v. BuLO) és tanárképzÅ‘ fÅ‘iskolának (Normaalschool) ad otthont.
Érdekességek, látnivalók
A fÅ‘oltár a Mária-szoborral, amelyet Stella Maris-nak is hÃvnak (vagyis Tenger Csillaga)
Onze-Lieve-Vrouwekerk
A 13. század középétÅ‘l állt Alsembergben állt egy román stÃlusú Mária-szobor, amelyet I. Henrik brabanti herceg felesége, Sofia adományozott a helyi parókiának. A faluban található római stÃlusú templomot az 1350-es években a jelenlegi formájára átalakÃtották.
Az épÃtkezés igen lassan haladt, a végleges formáját csak az 1450-es évek körül nyerte el az Onze-Lieve-Vrouwekerk. A fÅ‘hajó boltozatát csak 1470-ben sikerült befejezni, Merész Károly burgundi herceg segÃtségének és bÅ‘kezű adományának köszönhetÅ‘en, aki 1466. február 8-án zarándokolt el az épülÅ‘ templomba.
1503-ban kezdÅ‘dött a tornyok épÃtése, amelyet 1527-ben fejeztek be. 1520 körül a nagy tornyot bükkfaboltozata is elkészült, amelyhez az alapanyagot V. Károly adománya révén a közeli Zonien erdÅ‘bÅ‘l (Forêt de Soignes) termeltek ki. A város cÃmerébe ekkor került be a torony, illetve a két oldalán álló fák képe.
A templom késÅ‘ gótikus stÃlusban épült, a 14. századi brabanti épÃtészet jegyeit viseli magán: csúcsos oromzat a mellékhajók és a torony szegélyén, káposztalevélre emlékeztetÅ‘ dÃszÃtés a templombelsÅ‘ oszlopfÅ‘in.
A templom sekrestyéje a 17. századból származik, végleges helyére 1775-ben került. A templomot 1866-ban felújÃtották és 1891-ben készült el a toronycsúcs. A csúcs formája a brabanti hercegi korona alakját követi, a brabanti hercegek által a templom épÃtéséhez nyújtott segÃtség emlékére.
A Mária-szobor mellett más műtárgyak is megtalálhatók a templom gyűjteményében, mint például az 1770-bÅ‘l származó kovácsoltvas szentélyrács, a barokk stÃlusú, bükkfából faragott padok, illetve a 18. sz.-ból származó, Jan van Geel által faragott szószék. A templomban számos festmény is található, ezek közül néhány a búcsújáróhely történetét meséli el, ezeket 1645 körül Antoon Sallaerts festette. A brüsszeli festÅ‘ további 16 kisméretű portréja a templom jótevÅ‘it és támogatóit ábrázolja, ezek a sekrestyében találhatók.
Herisenmolen
A város szélén található Herisenmolen, vagyis Herisen malom néven ismert épületkomplexum a 19. sz.-ban kezdte meg működését. A ma látható épület egy 16. sz.-tól működÅ‘ papÃrmalomra maradványaira épült, de 1802-tÅ‘l már egy lakrész és számos farmépület is állt itt.
Az eredeti papÃrmalom feltehetÅ‘en 1536-ban kezdte meg működését, vagyis az egyik legrégebbi Belgiumban. KésÅ‘bb papÃrgyártásra és forgácslapok előállÃtására tért át, ebben a formában egészen az 1940-es évekig működött. Alsemberg és Dworp településen a Winderickxmill néven ismerték, a malmot működtetÅ‘ család után.[1]
Ötvenéves kényszerpihenÅ‘ után a malom napjainkban mint ipari múzeum működik, mivel a gépállomány épségben fennmaradt. A malomban kézzel merÃtett papÃrt is gyártanak.[2]
Jegyzetek
