Alisca

Alisca
Római településAlisca (Alisca ad latus?)
Mai településŐcsény–Szigethpuszta
Épült100 körül
Elhagyták5. század eleje
Tengerszint feletti magasság87 m

ÁllapotaA terület mezőgazdasági művelés alatt áll, régészeti feltárás nem volt.
Típusacohors
Katonai egységa) cohors I Vindelicorum milliaria
b) cohors I Noricorum equitata
ÉpítőanyagaFa és föld
később kő
Hosszakb. 200-250 m
Szélességekb. 160 m
Elhelyezkedése
Alisca (Tolna vármegye)
Alisca
Alisca
Pozíció Tolna vármegye térképén
é. sz. 46° 19′ 33″, k. h. 18° 46′ 10″46.325833°N 18.769444°EKoordináták: é. sz. 46° 19′ 33″, k. h. 18° 46′ 10″46.325833°N 18.769444°E

Alisca római kori katonai tábor maradványa Őcsénytől kissé északra, a volt Szigethpuszta területén, a Báta-patak déli partján. Római kori táborhely Alsó Pannonia provinciában, a Duna jobb partján. A Tabula Peutingerián nem fordul elő. Az Itinerarium Lugio (Dunaszekcső) és Alta Ripa (Tolna) közé minden közelebbi meghatározás nélkül iktatja, ilyenformán: Alisca ad latus.

Története

Szekszárd területén talált, valószínűleg már az ókorban feltört római márványszarkofág a Nemzeti Múzeum kőtárából, Cupido és Pszyché, illetve Marszüasz mondájának ábrázolásával

A régi (és hibás) kutatás szerint „Szegzárd” helyén állott, s a tábor a mostani Kalvária-hegy oldalán keresendő. Luigi Ferdinando Marsigli (1726-ban) azt jegyzi meg róla, hogy „arx destructa super monte et variae hic inveniuntur Romanae inscriptiones” (azaz: lefelé a dombról várat és különféle római feliratokat találtam). Wosinsky Mór (Tolna vármegye története I 652. l.) az „Itinerarium ad latus” megjegyzését a Szekszárdtól délkeletre fekvő őcsényi erődre vonatkoztatja, melyet Szekszárddal a 7 km. hosszú ún. „Ördögvettetés” nevű úttöltés köt össze és ahol a cohors I. Noricorum, legio II. ad. Ant. és cohors I. Hemesana téglái kerülnek elő. Magában Aliscában ellenben egy felirat (XIL III 3300) tanúsága szerint a cohors I. Noricorum s a IV. században a Notitia szerint a decentralizált Legio II Adiutrix egyik cohorsa, prefektussal az élén, állomásozott.

Források