1901-től állította ki műveit a Société Nationale des Beaux-Arts-ban. A Salon des Tuileries-nek tagja, az 1905-ös őszi szalonnak pedig egyik alapító tagja volt. Háborús emlékművek készítésére is megbízást kapott, főleg szülővárosától. Az ő kezei közül került ki az 1870-es háborús emlékmű és a Philibert Dessaigne-emlékmű, amelyet a város főkórháza számára terveztek.
Különös népszerűségnek örvendtek még nőalakokat ábrázoló szobrocskái. Ezek a szobrok szerények és érzékiek voltak, masszív és gömbölyded alakokkal, és inkább Maillol stílusára emlékeztettek, mint Rodinéra. Halou tehát egyértelműen az új független szobrászirányzathoz tartozott, amelyen már nem voltak felfedezhetőek a modernizmus és Rodin hatásai.