Alfa |
Mai alak | Α α |
Számérték | 1 |
Latin átírás | a |
Az ἄλφα (Α α) a görög ábécé első betűje, a latin a betűnek megfelelő karakter. Kiejtése az ógörögben egyezményesen a, az újgörögben hangsúlytalan helyzetben a, hangsúlyos helyzetben á. A karakter neve az ógörögben alpha, az újgörögben alfa. Valaminek a kezdetét, alapját is szimbolizálhatja. Görög számozásban az értéke 1-nek felel meg. A föníciai álef betű rokona (lásd föníciai ábécé), de inkább közös eredetű vele, semmint leszármazottja. Mindkét írásrendszernél jóval korábbi az ugariti ábécé, amelyben a betű neve alpa. Jelentése a görögben „egyenlő, egyenes”.
Az alfa mint a kezdet szimbóluma megjelenik a Bibliában is: „Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van, és aki vala, és aki eljövendő, a Mindenható” (Jel. 1,8).
Források
|
---|
Klasszikus és mai ábécé |
- alfa (Α, α)
- béta (Β, β)
- gamma (Γ, γ)
- delta (Δ, δ)
- epszilon (Ε, ε)
- dzéta (Ζ, ζ)
- éta (Η, η)
- théta (Θ, θ)
- ióta (Ι, ι)
- kappa (Κ, κ)
- lambda (Λ, λ)
- mű (Μ, μ)
- nű (Ν, ν)
- kszí (Ξ, ξ)
- omikron (Ο, ο)
- pí (Π, π)
- ró (Ρ, ρ)
- szigma (Σ, σ)
- tau (Τ, τ)
- üpszilon (Υ, υ)
- fí (Φ, φ)
- khí (Χ, χ)
- pszí (Ψ, ψ)
- ómega (Ω, ω)
|
---|
Preklasszikus korban használatos betűk | |
---|
- Írásportál
• összefoglaló, színes tartalomajánló lap